Innovációs irodát nyitott az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI). Mi volt a motivációjuk?

Mi elsősorban a kis- és középvállalkozásokat (kkv) céloztuk meg, de nem kizárólagosan. Szívesen adunk tanácsot a nagyobb cégeknek, vállalatoknak a fejlesztéseik során felmerülő kérdésekkel kapcsolatban. Bár az OGYÉI zászlóshajója a gyógyszer, hozzánk tartoznak az orvostechnikai eszközök, a kábítószerek, a táplálkozás- és az étrend-kiegészítők is. A célunk, hogy az irodához forduló cégek vagy egyetemi kutatócsoportok olyan tanácsokat kapjanak, melyek segítik őket az irányok meghatározásában.

A cél, hogy a korai fázisban lévő kutatási-fejlesztési folyamatok ne rekedjenek meg. Abban szeretnénk segíteni, hogy világos legyen, milyen fejlesztési útvonalat kell bejárnia egy terméknek ahhoz, hogy egy alapötletből, egy molekulából vagy bármiféle fejlesztésből végül a betegek, felhasználók számára minél hamarabb elérhető termék legyen.

Akkor ez kizárólagosan csak szakmai segítséget jelent?

Igen. Mi hatóság vagyunk: nem úgy fogjuk meg a fejlesztőknek, kutatóknak a kezét, hogy megmondjuk a konkrét lépéseket, hanem elveket, célokat, fejlesztési irányokat tudunk közösen meghatározni. A fejlesztési folyamat annak a gondja, aki a termék, készítmény kivitelezője lesz.

Magyarország átfogó egészségügyi jelentése sokkoló adatokat tartalmazott a túlsúlyos, daganatos betegek tekintetében. Az OGYÉI-nek emiatt van valamilyen teendője?

Valóban sokkoló adatokat láttunk. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy a betegségek jelentős része – egyes kutatások szerint akár 70 százaléka – összefüggésbe hozható a táplálkozással. Ha tehát ezt az állítást megfordítjuk, az azt is jelenti, hogy a betegségek 70 százalékára a táplálkozáson keresztül tudunk hatni. Mivel a táplálkozástudomány is hozzánk tartozik, épp e sokkoló adatok miatt úgy gondolom, hogy az OGYÉI-nek mint népegészségügyért is felelős szervnek, módszertani központnak, sokkal láthatóbbnak kell lennie. Nem elég a menzaprogram, a felnőtt lakossággal is meg kell értetni, hogy a táplálkozása nagyban felelős az egészségi állapotáért, illetve azt a saját táplálkozásán keresztül jótékonyan befolyásolhatja. Én eredetileg reumatológus vagyok, és azt mondom, hogy egy 130 kilót nyomó, túlsúlyos beteget először le kell fogyasztani, közel kell vinni az ideális súlyához, és csak utána szabad csípő- és térdprotézisműtétre küldeni. Hiszen ha túlsúlyosan megoperáljuk, előfordulhat, hogy a műtétek ellenére sem fog soha lábra állni.

A teljes interjú a Világgazdaság portálján olvasható.