A kamara legutóbbi, Mezőkövesden tartott vándorgyűlésén az egészségügyi államtitkár arról beszélt, hogy az alapellátási ügyeletek után a patikai ügyeletek átszervezésére is sort kerít a kormány, amiben a rendhagyó megoldásoktól sem zárkóznak el. Az egyik ilyen a gyógyszerautomaták üzembe helyezése, amit Takács Péter azzal összefüggésben említett, ha nincs a közelben elérhető gyógyszertár, a felnőttek nem sürgős esetekben még tudnak várni a reggeli nyitásig, de a gyermekgyógyszereket éjszaka is elérhetővé kell tenni.
– Személyes meggyőződésem, hogy a gyógyszereket nem lehet egyszerű fogyasztási cikknek tartani, amit leemelek egy bolt polcáról, vagy kiveszek egy automatából, mint egy sört vagy egy üdítőt, mondja a kamarai elnök, jelezve: a gyógyszer – még a vény nélküli gyógyszer is – funkcionális igényt elégít ki és nem szerencsés, ha élményvásárlásként kezeljük a beszerzését. Különböző statisztikai adatok szerint az Európai Unióban évente mintegy 80 milliárd euró többletköltséggel jár a gyógyszerek helytelen használata, a kórházi esetek 5-10 százaléka szintén erre vezethető vissza és állítólag 220 ezer ember halálában játszik szerepet a hibás gyógyszerhasználat.
Volt többször, hogy a gyógyszertárral nem rendelkező kistelepüléseken akarták bevezetni és volt, hogy a büntetés-végrehajtási intézeteket akarták ezekkel ellátni. Volt olyan kezdeményező is, aki 6000 automatát akart telepíteni. Mindegyik kezdeményezésben közös elem volt, hogy gyógyszertáraktól függetlenül akarták működtetni. Túl azon a problémán, hogy a gyógyszer veszélyes üzem, ez egy másik problémát is felszínre hozott: a vidéki gyógyszertárak jelentős része egyetlen doboz gyógyszer forgalmazásának az elvesztését sem engedheti meg magának, mert különben a létfeltételei szűnnek meg. Telepítünk automatát és bezárjuk a gyógyszertárainkat? Államtitkár úr felvetése azonban az eddigiektől eltér, mert alternatív megoldásként, konkrét célhoz kötötten és gyógyszertárak által működtetve képzeli el az automaták állítását. Itt a kockázatok és az előnyök, illetve az alternatívák mérlegelése eredményezhet jó döntést.
Ahol még egy fiókgyógyszertár működtetése sem reális elvárás, ott olyan speciális gyógyszerátadó-átvevő helyeket, úgynevezett gyógyszerszobákat kellene kialakítani, ahol a legközelebbi gyógyszertárba előzetesen eljuttatott igényeket – és ezek nemcsak gyógyszerek, hanem a gyógyszertárakban forgalmazható egyéb termékek is lehetnek – névre szólóan, az alkalmazásra vonatkozó összes információval, előre meghatározott idősávokban a gyógyszertár munkatársától veheti át a beteg. Ennek előfeltétele, hogy például az adott önkormányzat közreműködésével jelöljenek ki olyan közösségi helyet, ahol ezt a speciális házhoz szállítást meg lehet oldani. Másfelől olyan jelen idejű informatikai kapcsolatot kell tudni kiépíteni a legközelebbi gyógyszertárral, ahol a személyes konzultáció a helyettesítésről, adagolásról, kockázatokról a „rendelésfelvétel” alatt megoldható.
Egy másik lehetőség – a még kisebb, jellemzően 500 fő alatti településeken – önkormányzati segítők bekapcsolásával összekötni a betegigényeket a gyógyszertárakkal. Tudom, hogy az országban sok kistelepülésen évek óta segítenek a falugondnokok, a kamara pedig a Covid-pandémia idején kidolgozott egy olyan szempontrendszert, amely a lakását el nem hagyható fertőzöttnek garantálta a gyógyszerbiztonsági, adatvédelmi, betegjogi és higiénés szempontok betartásával az önkormányzati segítők bekapcsolását. Ezt a szempontrendszert is figyelembe vettük egy olyan borsodi régióban lefolytatott vizsgálatban, amelyet március végén zártunk le, és perspektivikus megoldás lehet akár országos kiterjesztéssel is. Az államtitkárságnak néhány napon belül számolunk be a tapasztalatokról.
A teljes cikk azIndexen
