A hólyagtükrözés során az urológus áttekintheti az érintett szerveket. A merev és a flexibilis eszközök közül a vizsgálat céljának vagy az endoszkópon át végzett beavatkozás jellegének függvényében választ az orvos, ezért maga a mód változó, de a vizsgálat mindkét esetben ugyanaz.  Diagnosztikus célokra általában a flexibilis eszköz javasolható.

3 gyakori urológiai probléma, amikor szükséges a hólyagtükrözés

1. Akadályozott vizelürítés

Számos olyan szerkezeti probléma létezik, aminek eredményeként akadályozott lehet a vizeletürítés. A vizeletrekedés gyakorlatilag annyit jelent, hogy a vizelet nehezen indul, a vizeletsugár vékonnyá válik, erőtlen az ürítés, esetleg menet közben meg is akad a vizelés, valamint utócsepegés is jelentkezik. Nagyon gyakran – számos más jellegű okon túl – valamiféle, a húgyhólyagban vagy a húgycsőben található fizikai akadály okozza a nehézségeket, mint például a polip, a hólyagkő vagy húgycsőszűkület.

2. Hólyagdaganat vizsgálata, utánkövetése

Az első legfontosabb teendő, ha a páciens gyanús tüneteket, jellemzően véres vizeletet tapasztal, hogy mindenképpen forduljon orvoshoz. A vizitre érkezve érdemes végiggondolni, mióta tapasztalja az illető a panaszokat, milyen gyógyszereket szed, mi szerepel a kórtörténetében. Mindemellett természetesen minden esetben fontos az ultrahangos vizsgálat, valamint a laborvizsgálat, amely a vérmintára és a vizeletmintára is kiterjed. A legjobb hatásfokú vizsgálatnak e tekintetben a cisztoszkópia számít. Amennyiben valóban hólyagrák diagnosztizálható, úgy a kezelések alatt és után is fontos utánkövető eljárás a hólyagtükrözés.

3. Krónikus húgyúti fertőzés 

Ha valakinél sokadszor tér vissza a húgyúti fertőzés, mindenképpen utána kell járni, mi okozhatja a rendszeres kiújulást. A diagnosztizálás azért is fontos, hogy kiderülhessen, nincs-e valamilyen betegség, rendellenesség a háttérben. A húgyúti fertőzés tünetei alapján sokszor már egyértelműen diagnosztizálható, de az is igaz, hogy a ránézésre tiszta, nem zavaros vizelet is származhat hólyaghurutos betegtől. Ilyenkor a vizelethez használt tesztcsík, szükség esetén a vizeletüledék vizsgálat mutathatja ki a betegség jelenlétét. A vizeletelemzés tehát mindenképpen alapja a diagnosztizálásnak, de ha már visszatérő, krónikus húgyúti fertőzésről van szó, további vizsgálatokra is szükség lehet, mint a vizelettenyésztés, a katéteres vizeletvizsgálat, a hasi ultrahang, a natív vagy kontrasztos röntgenvizsgálatok és a hólyagtükrözés.

Hogyan zajlik a vizsgálat?

A hólyagtükrözés előtt tisztázni kell néhány alapvető dolgot, például, hogy nem terhes-e a páciens, nem allergiás-e valamilyen alkalmazott anyagra, hogy milyen gyógyszereket szed (a véralvadásra ható szereket ilyenkor átmenetileg fel kell függeszteni), kapott-e már helyi érzéstelenítést, illetve, hogy fennáll-e nála akut húgyúti fertőzés – ugyanis ilyen esetben nem ajánlott elvégezni a vizsgálatot.

Maga a hólyagtükrözés helyi érzéstelenítőt tartalmazó csúsztató gél alkalmazása mellett történik, ezen kívül, ha hajlékony, úgynevezett flexibilis cisztoszkópot használunk, kevésbé kellemetlen a vizsgálat. Az eszköz okozta esetleges sérülések elkerülése érdekében szemkontroll mellett vezetjük be a műszert. Ez annyit jelent, nem vakon, hanem a cisztoszkóp optikáján nézve juttatjuk be az eszközt a hólyagba – ismerteti Nagy Károly, az Urológiai Központ urológusa. – A cisztoszkópon keresztül steril vízzel vagy sóoldattal feltöltjük a hólyagot, ami kifeszíti annak nyálkahártyáját, így alaposan megvizsgálható a belső felszín. Mindezek miatt a vizsgálat alatt a páciens feszülést, vizelési ingert, enyhe kellemetlenséget érezhet. 

A hólyagtükrözés előtt ismertetik a beteggel az esetleges kockázatokat is – mint enyhe vérzés, esetleges fertőzés –, még ha steril környezetben is zajlik az eljárás. Ennek megelőzése végett antibiotikumot rendelhet el az urológus, de minden esetben tájékoztatni kell az orvost, ha a vizsgálat után a páciens esetleg belázasodik, gyakori vizelési inger jelentkezik nála, derékfájás vagy vizelési nehézség lép fel. A hólyagtükrözés és esetleg más vizsgálatok kapcsán pontos diagnózis állítható fel, így célzott kezelés válik lehetővé, akár még a korábban nehezen diagnosztizálható, krónikus esetekben is.

Borítókép: archív