A paracetamol régóta a támadások középpontjában áll; úgy vélik, hogy a (kis)gyermekkori paracetamol-alkalmazás a gyermekek későbbi asztma-rizikóját fokozza. A gyanú hátterében azonban mindössze prospektív megfigyeléses vizsgálatok állnak, amik bizony hibákkal terheltek lehetnek. Gondolni kell ugyanis arra, hogy az asztmás megbetegedések nem biztos, hogy a korábbi paracetamol-szedésre vezethetők vissza, hanem inkább arra a lázzal is járó alapbetegségre, ami a paracetamol szedését szükségessé tette.
A NEJM oldalain 2016-ban megjelent eredmények is arról tanúskodnak, hogy a kisgyermekkori paracetamol-alkalmazás enyhe, perzisztáló asztmával rendelkező kisgyermekeknél nem növeli az exacerbatiok számát nagyobb mértékben, mint az ibuprofén-adagolás.
A kisgyermekkori paracetamol-kezelés önmagában nem teszi gyakoribbá az asztmát
Az Melbourne Atopy Control Study vizsgálat eredményeinek elemzése egy meglepően új felismeréssel szolgál a paracetamol és asztma kapcsolatát illetően, derül ki az Európai Tüdőgyógyász Társaság (European Respiratory Society; ERS) párizsi kongresszusán bemutatott eredményekből.
A vizsgálatba 620 gyermeket vontak be, akik édesanyjait a gyermekek első két életévében 18-szor felkeresték telefonon, és a gyermekek egészségi állapotáról, gyógyszerszedéséről gyűjtöttek adatokat. Az időközben 12 és 18 éves korúvá nőtt gyermekeknél légzési funkciós teszteket végeztek.
Azoknál a gyermekeknél, akik kisgyermekkorukban gyakrabban kaptak paracetamolt, obstruktív tüdőbetegségre utaló jegyeket lehetett felfedezni, illetve a gyakoribbak voltak az asztmaszerű panaszok. Azonban a különbség – a paracetamol-kezelést nem kapott kontroll-csoporttal való összehasonlításban – nem bizonyult szignifikánsnak. Ennél is gyengébb volt az asszociáció, ha csak azokat a paracetamol-alkalmazásokat vették tekintetbe, amik nem légúti megbetegedések miatt történtek.
Génmutáció miatt árthat többet a paracetamol
Az ausztráliai kutatók felfigyeltek arra, hogy a paracetamol szedése és az asztma közötti kapcsolat elsősorban azoknál a gyermekeknél adódott erősnek, akik egy bizonyos génvariással, a GSTP-1 gén egy bizonyos típusával rendelkeztek. Ez a gén kódolja a glutation-S-transzferáz (GST) enzimet, ami a glutation májban való képződéséért felel. A glutation szerepet játszik a paracetamol lebontásában is; az enzim hiánya fokozza a paracetamol toxicitását.
A GSTP-1 gén egy bizonyos variánsa az asztma és az asztmaszerű tünetek fokozott rizikójával jár együtt (OR 1,77; 1,09-2,85).
Úgy tűnik, hogy az említett génvariáns nemcsak a paracetamol májban való lebontását gátolja meg, de a tüdő baktériumokkal szembeni védekező képességét is csökkenti. A paracetamol-adagolás hatására a génvariáns asztmára hajlamosító tulajdonsága fokozottabban érvényesülhet.
Forrás:
