Az aszpirin (acetil-szalicilsav) és annak származékai a legrégebben és legszélesebb körben használt szerek közé tartoznak. Az aszpirint az 1980-as évek óta rendszeresen alkalmazzák a szívbetegségek és a stroke megelőzésében és kezelésében. Bár meggyőző és bőséges adatok állnak rendelkezésre a kardiovaszkuláris betegségek szekunder prevenciójában betöltött szerepéről, a primer prevenció kérdésében nagyobb a bizonytalanság. A bizonytalanság fő oka abban keresendő, hogy nem rendelkezünk pontos és megbízható adatokkal az aszpirinszedés relatív kockázatáról és előnyeiről kis kockázatú, egyébként egészséges populációkban. Ennek ellenére szinte minden jelentősebb kardiovaszkuláris szakmai társaság irányelveket és állásfoglalást fogalmazott meg arról, hogy az aszpirin milyen szerepet kaphat a szív- és érrendszeri betegségek primer prevenciójában. A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy az aszpirinkészítmények jelentős része vény nélkül is elérhető a patikákban. Ilyen körülmények között még inkább felértékelődik a gyógyszerészek szerepe a tanácsadásban.
Egy 2009-ben az Amerikai Egyesült Államokban kiadott állásfoglalás A szintű bizonyítékok alapján aszpirin szedését javasolja a 45 és 79 év közötti férfiak számára a miokardiális infarktus megelőzésére, illetve az 55 és 79 év közötti nők számára a stroke prevenciója céljából azokban az esetekben, amikor a prevencióból eredő haszon meghaladja a gasztrointesztinális vérzések lehetőségéből származó rizikót.
Ezzel szemben az élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatóság (FDA, Food and Drug Administration) 2014-ben kimondta, hogy az akkor rendelkezésre álló bizonyítékok nem támogatják az aszpirin általános alkalmazását a primer prevencióban. Az egymásnak ellentmondó szakmai állásfoglalások bizonytalanságot keltettek mind az egészségügyi ellátók, mind a betegek és a lakosság körében, ami ahhoz vezet, hogy a szükséges esetekben sem adják az aszpirint primer prevenció céljából.
A korrekt prevenciós alkalmazás kulcskérdése, hogy megbízhatóan kiválasszuk azokat a jelölteket, akik számára a primer prevenció valódi előnyöket rejt. Ez komplex mérlegelést, a kockázati tényezők és az egyéb körülmények alapos elemzését igényli. Ezzel kapcsolatban Luepker és munkatársai (J Am Heart Assoc. 2015 Dec 23;4(12)) 25 és 74 év közötti személyek (12 281 férfi és 14 258 nő) 5 éves követése alapján azt találták, hogy a férfiak 1–21 százaléka, míg a nők 1–21 százaléka szed aszpirint primer prevenció céljából. Az aszpirinhasználat aránya a 65–74 éves korosztályban bizonyult a legmagasabbnak. A szekunder prevencióban az életkor szerint korrigált aszpirinszedési arány a férfiak körében 19 százalékról 74 százalékra, a nők csoportjában 11 százalékról 64 százalékra emelkedett.
A szerzők következtetése szerint az aszpirin kardiovaszkuláris prevencióban történő alkalmazása széles körű (és egyre szélesedik) az általános populációban – akár egészségügyi szakember javaslatára, akár a beteg saját döntése alapján. Az is valószínűnek látszik, hogy a prevencióból potenciálisan profitáló személyek jelentős része nem megfelelően szedi az aszpirint. Ez ismét csak aláhúzza annak fontosságát, hogy minden alkalmat megragadjunk az aszpirin primer prevenciós szerepével kapcsolatos adatok és azok való életben történő alkalmazása közötti szakadék áthidalására.
Bár az aszpirin primer prevenciós alkalmazása egyre szélesebb körű, mégis kétségkívül nagy számban vannak olyanok, akik számára az aszpirinprevenció hasznos lenne, mégsem részesülnek ilyenfajta kezelésben, miközben a kis kockázatú személyek egy része annak ellenére naponta szedi az aszpirint, hogy esetükben a kockázatok meghaladják a várható előnyöket.
Egy minnesotai felvilágosítási program párbeszédet sürget a laikusok és az egészségügyi szakemberek között az aszpirinszedés előnyeivel és kockázataival kapcsolatban ahelyett, hogy arra biztatná a laikusokat, hogy saját belátásuk alapján döntsenek az aszpirinszedésről. E téren lényeges ellentmondásként merül fel, hogy miközben az aszpirin recept nélkül is elérhető, addig a primer prevencióra vonatkozó döntésnek mindig szakmai véleményeken kell alapulnia. Olyan korban élünk, amikor a szakmai bizonyítékok széles körben hozzáférhetők közérthető formában is, melyek birtokában a laikusok igyekeznek tudatos döntéseket hozni saját egészségükkel kapcsolatban. Az interneten fellelhető információk azonban egyrészt nem feltétlenül megbízhatóak szakmai szempontból, másrészt a primer prevencióra vonatkozó döntés jóval komplexebb mérlegelést igényel, mint amelyre a laikus ismeretek feljogosítanak.
A betegközpontú ellátáshoz az egészségügyi dolgozóknak – ezen belül a gyógyszerészeknek is – a feladata nem merülhet ki abban, hogy segítséget nyújtanak a nemegyszer nyakatekert szakmai információk közérthetővé tételében és értelmezésében, hanem azokat az adott személy esetében fennálló egyedi körülményekkel, preferenciákkal együtt értékelve kell kialakítani az egyénre szabott álláspontot az aszpirinprevencióra vonatkozóan. Ehhez többféle döntéstámogató eszköz, webes forrás, brosúra és piktogram is fellelhető már a szakirodalomban (például a Mayo Clinic szabadon letölthető döntéstámogató eszköze [http://shareddecisions.mayoclinic.org/decision-aid-information/decision-aids-for-chronic-disease/cardiovascular-prevention/], mely a betegvizitek során haszonnal alkalmazható). Ez utóbbi eszköz segíti az egészségügyi dolgozó és a beteg, illetve laikus személy közötti kommunikációt annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló legjobb bizonyítékok alapján mérlegeljék az előnyöket és a kockázatokat, és a leszűrt tapasztalatokat megfelelően ötvözzék az adott személy preferenciáival.
A közösen meghozott döntésnek különösen nagy jelentősége van az aszpirin primer prevenciós alkalmazása terén, ahol a kis kockázatú személyek esetében a relatív kockázatra és haszonra vonatkozóan – ahogyan korábban már említettük – nem rendelkezünk mindenkire általánosan érvényes, pontos adatokkal.
