A gyógyszeripari szektor kitettsége kettős a petrolkémiai iparnak, mivel számos hatóanyag és segédanyag szintézise kőolajszármazékokon alapul, és a gyógyszeripar elsődleges csomagolóanyagai (műanyagok, bliszterek) szintén kőolaj-alapúak.

A szállítási kockázatok miatt a biztosítási díjak egyes esetekben az ezerszeresükre emelkedtek. Szakértői becslések szerint ez a globális gyógyszerpiacon átlagosan 20–30 százalékos drágulást okozhat, de bizonyos készítményeknél akár a négyszeres árnövekedés sem kizárható.

A válság differenciáltan érinti az egyes termékcsoportokat. Mivel a generikus gyógyszerek alacsony haszonkulccsal forgalmazott termékek, a megugró logisztikai költségek felemészthetik az ezekből eredő profitot, ami egyes gyártók kivonulásához és tartós hiányállapotokhoz vezethet.

A biológiai készítmények (antitestek, hormonok és vakcinák) szállításánál kritikus a hűtési lánc fenntartása. A tengeri útvonalak blokádja miatt szükséges szárazföldi kényszermegoldások (pl. teherautós átrakodás reptéri csomópontok között) növelik a minőségromlás kockázatát.

A Covid-19 pandémia óta a nagykereskedők tudatosabb készletezési stratégiát folytatnak, így Európában és az Egyesült Államokban jelenleg 6-8 hónapra elegendő tartalék áll rendelkezésre. Ezzel szemben a fejlődő országok és a segélyekre szoruló régiók humanitárius válsággal nézhetnek szembe, amennyiben az adományozó államok saját ellátásbiztonságuk védelmében korlátozzák a kivitelt.

A Hormuzi-szoros nem csupán egy távoli konfliktuszóna, hanem a modern gyógyszerellátási lánc egyik legsérülékenyebb láncszeme. A gyógyszerész-társadalomnak és a beszerzési stratégiákért felelős vezetőknek fel kell készülniük a szállítási idők meghosszabbodására és a beszerzési árak tartós volatilitására, írja a Dívány.