A „Kórházi-klinikai gyógyszerészek szakmai hétvégéje" című pécsi továbbképzést a tavalyi év során megrendezett klubdélután sikerén felbuzdulva rendezte meg a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Kórházi Gyógyszerészeti Szervezetének Ifjúsági Állandó Bizottsága. Míg 2012 decemberében elősorban a pályakezdő kórházi és klinikai gyógyszerészeket szólította meg a klubdélután és az ahhoz kapcsolódó társasági program, idén már valamennyi intézeti gyógyszerész számára szerveztek olyan szakmai programot, melynek célja a szakmai fejlődésen túl a gyakorlati problémák megvitatása és kapcsolatépítés volt. Az ingyenes, továbbképzési pontokat hozó és interaktivitásra ösztönző szakmai és társági programon az ország valamennyi régiójából az intézeti gyógyszerellátásban dolgozók közel 10 százaléka képviseltette magát.
A továbbképzés szakmai programját Szabóné dr. Schirm Szilvia, a PTE Klinikai Központi Gyógyszertár gyógyszerésze nyitotta meg „A táplálásterápia történeti fejlődése és gyakorlata" című előadásával, mely az enterális és parenterális táplálás többezeréves történetének korai és modern időszakait tekintette át. Megtudhattuk, hogy a parenterális táplálásra már az 1600-as években is történtek kezdeti próbálkozások, de elősorban az elmúlt pár évtizedben váltak elérhetővé azok az innovatív készítmények, melyek emberéleteket mentenek szerte a világon.
A gyógyszerésznő felhívta a figyelmet arra, hogy a táplálásterápia a gépi lélegeztetéshez és a művese kezeléshez hasonlóan szervpótló kezelésnek tekinthető, így gyakorlati jelentősége nem alábecsülendő. Az enterális úton táplálhatatlan betegek számára egyetlen esély a tápanyagbevitelre és megfelelő feltételek biztosítása mellett élethosszig folytatható. Dr. Takács Gáborral közösen összeállított előadásuk második felében a kritikus állapotú betegek táplálásterápiájának alapvető szempontjait mutatták be az európai (ESPEN) és amerikai (ASPEN) klinikai táplálási társaságok irányelvei alapján.
Hazánkban, számos Nyugat-európai országgal ellentétben, sajnos kevés olyan gyakorló klinikai gyógyszerész dolgozik, aki nap mint nap az osztályokon látja el gyógyszerészi feladatait. A résztvevők számára igen hasznos volt Dr. Lankó Erzsébet „Klinikai gyógyszerészi feladatok a belgyógyászati betegek ellátása során"című előadása, melyben körbejárta a klinikai gyógyszerészet fogalmát és feladatköreit. Az elsősorban a napi gyakorlatára fókuszáló előadásában bemutatta a gyógyszerésznő által ellátott pécsi osztályt és részletezte az ott végzett általános és speciálisabb gyógyszerészi feladatokat.
Ezek közül kiemelte a helyes gyógyszergazdálkodás szempontjából fontos teljesítménymutatókat és a gyógyszerkeretnek való megfelelés kihívását. A tételes finanszírozású gyógyszerek kezelesének, adminisztációjának és elszámolhatóságának kérdései kapcsán az előadást követően számtalan hozzászólás igazolta a problemakör aktualitasát.
Dr. Kováts Dóra klinikai gyógyszerészek és klinikusok körében végzett idei országos felmérése szakmánk egyik kritikus kérdéskörére világított rá. A fiatal kolléganő szakdolgozatának eredményeiből arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben szeretnénk változást elérni az osztályos klinikai gyógyszerészet területén, nem elég gyógyszerész szakmán belül beszélni róla, hanem elengedhetetlen az orvosok bevonása, legyen szó akár a szakképzés rendszeréről, akár a státusz megteremtéséről.
A felmérés során kapott válaszok alapján egyértelmű, hogy a mai magyarországi gyakorlatban az orvos-gyógyszerész viszony – ha egyáltalán kialakul – gyógyszer vagy termék központú, és csak ritkább esetben szól a beteg gondozásáról vagy személyre szabott terápiájáról. Az orvosokban sokszor nem is merül fel, hogy gyógyszerészhez forduljanak szakmai tanácsért, csak elenyésző százalékuk keresi fel őket rendszeresen ebből a célból. Sajnos az orvosok nagy része nincs is tisztában a klinikai gyógyszerészet gyakorlatával, ebből kifolyólag annak pozitív hozadékaival sem, többek között ezért sem várható tőlük, hogy maguktól nyissanak a gyógyszerészek felé.
A gyógyszerészeknek kell kezdeményezniük az együttműködést, és bizonyítaniuk alkalmasságukat, megteremtve ezzel a keresletet az orvosok részéről. Ennek persze elsődleges feltétele a kínálat megteremtése, a hozzáértő klinikai szakgyógyszerészek képzése. Elengedhetetlen tehát a tudatos szemléletformálás, amely az egészségügy miden szegmensét érinti. Valószínű, hogy a paradigmaváltást magasabb, irányítói szintről, és ezzel párhuzamosan – intenzív meggyőző munkával és széleskörű propaganda tevékenységgel – alulról építkezve szükséges elkezdeni. A változás érdekében jól átgondolt, hosszútávú terv felállítására van szükség. A gyógyszerésztudományi karok és gyógyszerésztudománnyal foglalkozó szakmai társaságok feladata, hogy megbízható, jól felkészült szakértő gyógyszerészeket képezzenek és egy folyamatos, tudatos kommunikációs stratégiára alapozva megteremtsék az igényt és támogatottságot a klinikai gyógyszerészet számára, mind a döntéshozók mind pedig a betegellátás folyamatában résztvevők körében.
A humán klinikai vizsgálatok intézményi koordinációjának pécsi gyakorlatát ismertette Dr. Hilbert Helga, a PTE KK Központi Gyógyszertár keretein belül működő Humán Klinikai Vizsgálatok Regisztációs Központjának (HKVRK) jogásza. Az egyetem klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos, alaposan kidolgozott eljárási rendje mintaként szolgálhat más vizsgálóhelyek számára is.
Az előadásból megtudhattuk, hogy az igen hatékonyan működő pécsi központ gondoskodik a humán klinikai vizsgálatok és tanulmányok egységes nyilvántartásáról, a humán klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos szerződések szakmai és jogi véleményezéséről, mindemellett előkészíti és felterjeszti a vizsgálatok, tanulmányok pénzügyi és szakmai elszámolásait, figyelemmel kíséri a vizsgálatok szerződésben megfelelő megvalósulását. A HKVRK továbbá ellenőrzi a humán klinikai vizsgálatokra vonatkozó jogszabályok betartását, felügyeli a klinikákon, intézetekben folyó vizsgálatoknál ezek érvényesülését, gondoskodik a vonatkozó előírásoknak megfelelően a Klinikai Központban folyó vizsgálatok közreadásáról és évente összefoglaló értékelést készít a végzett vizsgálatokról.
Prof. Botz Lajos előadásában a „Kórházi, intézményi finanszírozás hatása a gyógyszerráfordításokra – Gyógyszerfelhasználás racionalizálása" témakört taglalta, a résztvevők számára számtalan esszenciális szakmai fogalmat, illetve azokkal kapcsolatos összefüggést tisztázott.
Professzor úr rávilágított, hogy a kórházi gyógyszerészet és gyógyszergazdálkodás helytálló megítélése csak akkor lehetséges, ha az intézmény (kórház, klinika) egészének működését is ismerjük, ebbe a léptékbe, nézőpontba helyezve vizsgáljuk meg a kórházi gyógyszerészeket és a gyógyszergazdálkodást. Tulajdonképpen ez azt követeli meg ezen terület szakembereitől, hogy a valós-eseménytérbe (kórházüzem) helyezzék el magukat és temrészetesen ennek megfelelően lássák a gyógyszergazdálkodást is. A hazai helyzetet alapvetően meghatározza, hogy a kórházak bevételét (financiális helyzetét) a teljesítmény volumen korlát (TVK) határozza meg. Az úgynevezett „kasszasöprések" algoritmusa, intézményi arányossága sem következetes, vagyis a többletbevételek sem tervezhetők. Így lényegében maximált bevételek mellett döntően a belső fix és főképpen változó költségek (ennek egyik komponense a gyógyszer is) csökkentésével (racionalizálásával?) igyekeznek az intézmények a működőképességüket megőrizni. A kórházak, klinikák gyorsuló ütemben újratermelődő adósságai a finanszírozási, strukturális és helyenként elmaradt kötelező feladat-ellentételezés problémáira hívják fel a figyelmet, de rámutatnak a menedzsment hibákra is.
Az igen tartalmas szakmai program mellet lehetőség nyílt egy, a Dunántúl ízvilágát bemutató, borvacsora keretében a kötetlen beszélgetésre is.
A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézetének munkatársai és az MGYT KGYSZ Ifjúsági Állandó Bizottságának tagjai szerint a résztvevők visszajezései egybehangzóan pozitivak voltak, így 2014 szeptemberében ismet várják a kórházi-klinikai kollégákat Pécsett.
