Személyre szabott gyógyszerek fejlesztése válik lehetővé a cisztikus fibrózis, kolera, magas láz, krónikus gyulladások, cukorbetegség, illetve neurodegeneratív betegségek kezelésére.

A gyulladásos bélbetegségek kezelését a lokalizáció, súlyosság, a társult szövődmények és a korábbi gyógyszerek alapján választjuk meg. A szekvenciális felépítő kezelés az immunmodulátorok és a biológiai szerek fokozatos bevezetését jelenti a klinikai remisszió indukciója és fenntartása céljából. A súlyos lefolyást előrejelző prognosztikai faktorokkal rendelkező betegekben a gyorsított felépítő kezelés során szoros ellenőrzés mellett váltjuk le a hatástalan kezelést a haszon-kockázat arány maximalizálása érdekében. Az új kezelési lehetőségek újraértékelik a személyre szóló kezelést, a betegek pontosabb jellemzése szükséges a specifikus terápiák szempontjából.

A személyre szabott tumorterápiában alkalmazható, könnyen változtatható szerkezetű gyógyszerjelöltek kutatására kapott forrást az ELTE.

Nincs két egyforma ember – gyógyszerészeti szempontból sem. A kutatók úgy vélik, hogy két ember 99, illetve 99,9 százalékban hasonlíthat egymásra, és a maradék, csupán 0,1–1 százaléknyi különbség a döntő abban a tekintetben, hogy mennyire fogékony valaki egy bizonyos betegségre, vagy hogyan reagál, netán nem reagál, rezisztens egy bizonyos gyógyszeres kezelésre (1, 2). Ez alapján ez az „apró”, alig egyszázalékos eltérés is igazolja a személyre szabott orvoslás létjogosultságát.

A modernkori gyógyítás és szolidaritáson alapuló ellátórendszert feszítő legnehezebb kérdés, hogy mindabból, amit a tudomány kínál, mi legyen az, amire pénzt szánunk a rendelkezésre álló szűkös költségvetésből úgy, hogy az valós haszonnal járjon.