Száz évvel ezelőtt, 1920. február 7-én született Záhonyban Béres József, a Béres-csepp feltalálója.
A később Széchenyi-díjjal elismert kutató előbb Kecskeméten tanult kertészetet, majd miután sebesülten visszatért a frontról, 1948-ban fejezte be gimnáziumi tanulmányait, amelyeket a második világháború miatt volt kénytelen félbehagyni. Később agrármérnöki diplomát szerzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd általános élettanból és agro–biokémiából dokorált.
1964-től a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. Kutatásait később az emberi szervezetre is alkalmazta, ennek eredményeként állította össze a nyomelemeket és ásványi anyagokat komplex formában tartalmazó cseppjeit, amelyek az immunrendszer erősítését, a betegségek megelőzését, illetve a betegség utáni felépülést szolgálják.
A kísérleti fázisban lévő szert először önmagán, majd agydaganatban szenvedő testvérén próbálta ki, aki csodával határos módon meggyógyult. A hírre egyre több rákbeteg kereste fel, Béres József pedig engedély nélkül is ellátta a hozzá forduló betegeket. Ekkor kezdődött a kutató kálváriája, aki ellen a hivatalos hatóságok 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárást indítottak, a készítmény tudományos vizsgálatait pedig nem voltak hajlandók elvégezni. Kósa Ferenc filmrendező ekkor forgatta róla Az utolsó szó jogán című dokumentumfilmjét, amelyet közvetlenül a bemutató után betiltottak tíz évre. A kutató mellett számos politikai és közéleti szereplő kiállt, így a Béres-csepp 1978-ban végül forgalomba kerülhetett, ám a tudományos vizsgálatokat csak a rendszerváltás után végezték el.
A készítményt az ezredfordulón nyilvánították felerősítő szerként gyógyszerré, később a Hungarikumok Gyűjteményébe is bekerült.
