Pál Szilárd, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar szervezetfejlesztési és kapcsolati dékánhelyettese a lapnak azt mondta, azért is aggályos a rendelet, mert a kisebb patikákban egyedül maradó szakasszisztensek nincsenek arra felkészítve, hogy gyógyszerész jelenléte nélkül dolgozzanak, és helyzetüket az sem könnyíti meg, ha a gyógyszerész telefonon elérhető. A szakasszisztensek úgy vannak oktatva, hogy a gyógyszerész mindig ott van velük elérhető távolságra, és bármikor tudnak szinte azonnal konzultálni.
Kőhegyi Imre, a Magyar Gyógyszerészi Kamara Baranya vármegyei szervezetének elnöke is azt emeli ki, hogy a szakasszisztensek képzésében nincs benne, hogy gyógyszerész fizikális jelenléte nélkül kellene dolgozniuk, lévén, hogy ez a gyakorlat eddig semmilyen módon nem volt jellemző itthon: minden patikában ugyanis kötelező volt a gyógyszerész-jelenlét. „A gyógyszerészi asszisztensi oktatás nem arról szól, hogy aki elvégzi az amúgy jó színvonalú képzést, az önállóan gyógyszert expediáljon, vagyis kiadjon. Az asszisztens a gyógyszerész segítője, ez az asszisztens munkaköri leírása” – hangsúlyozza Kőhegyi Imre, aki kiemelte, sok esetben a gyógyszerésznek saját szemével kell látnia a receptet, sőt, adott esetben a beteget is, és fel kell tennie számára az adekvát kérdéseket. Nem elégséges tehát az, ha telefonon konzultál a pácienssel és az asszisztenssel.
Sokszor a beteg nem is tud arról, hogy az asszisztens, amikor hátramegy a gyógyszerért, közben konzultál a gyógyszerésszel. Nem csak azért megy, hogy összeszedje a gyógyszert, hanem, hogy megkérdezzen valamit, amiben bizonytalan. Ez nem ugyanaz, mint a távfelügyelet – mondja a dékánhelyettes, aki fiatal gyógyszerészként maga is került olyan helyzetbe, amikor szinte diagnosztizálnia kellett. Például akkor, amikor egy idős, vérhígítót szedő nő érkezett a patikába, karján kék foltokkal. Pál Szilárd azonnal észlelte az oda nem illő foltokat, és összerakta, hogy a vérhígító túlzott adagolásának jele lehet az, hogy az alvadni képtelen vér miatt a erek „pattogni” kezdenek. Ha pedig megütődnek, akkor bevéreznek, ez okozhatta a nehezen múló kék foltokat.
Ilyenkor kapcsol be a gyógyszerészi gondozás: a beteggel beszélgetni kezd a gyógyszerész. Sok esetben a pácienst vissza kell irányítani az orvosához, hogy beszéljék át a gyógyszer adagolását, de rendre előfordul az is, hogy maga a gyógyszerész konzultál telefonon az orvossal – mondja a dékánhelyettes. Ha nincs gyógyszerész, akkor egy szakasszisztens eleve fel sem hív egy orvost, mert nem rendelkezik azokkal a szakmai kompetenciákkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy orvossal konzultáljon.
A gyógyszerészek öt évet tanulnak az egyetemen, és még három évet a szakvizsgáig. Nyolc évet tanult ember el tud beszélgetni az orvossal úgy, hogy érti, mit mond, és tudja, hogyan gondolkodik – emeli ki Pál Szilárd, aki szerint rettentő fontos a gyógyszerész és az orvos közötti kollegiális kapcsolat: amíg utóbbi a beteget és a betegségét ismeri, addig előbbi a gyógyszer hatóanyagát és működését. A gyógyszerész és az orvos közötti együttműködés fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a májustól életbe lépő változásban érintett fiókpatikák nyitva tartása is többnyire a háziorvosok rendeléséhez igazodik.
A gyógyszerészekkel ellentétben az asszisztensek jellemzően nem egyetemen képződnek, hanem felnőttképzéssel foglalkozó cégek szervezik az általában kétéves oktatásukat. Ők nem arra vannak kiképezve, hogy fontos szakmai kérdésekben döntsenek – figyelmeztet Pál Szilárd. Ha az asszisztens továbbképzi magát, akkor szakasszisztens válhat belőle, aki már gyógyszerkiadásra is jogosult.
A szakasszisztens tud vény nélküli gyógyszert ajánlani, de ha a beteg több vényköteles gyógyszert is szed, és kér még valami kiegészítőt, akkor ahhoz már gyógyszerész szakvéleményére van szükség, hogy megmondja, mit mivel lehet szedni, illetve van-e kölcsönhatás a készítmények között.
A teljes információt ITT olvashatja
