Száz magyarból mindössze 11 képes megfelelő szinten értelmezni az orvosi utasításokat, a terápiás javaslatokat vagy gyógyszerelési előírásokat. A páciensek 42 százaléka nem tudja értelmezni az „éhgyomorra érkezzen” utasítást, ahogyan a dobozra a gyógyszerész által írt adagolási útmutató – 2x3 vs. 3x2 – sem világos számukra – derült ki Lengyel Lívia egészségügyi közgazdász előadásából.
Nem elég tudatosak és kompetensek a betegek ahhoz, hogy az orvosnál vagy a patikában tegyék fel a gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseiket, ezért a gyógyszerbiztonság témakörével csak otthon szembesülnek, amire így az interneten igyekeznek válaszokat találni – számolt be annak a három évet felölelő netnográfiai kutatásnak a tanulságáról Báldy Barbara, a Semmelweis Egyetem PhD hallgatója, amelyben arra keresték a választ, melyek a betegek számára kulcsfontosságú problémák a biztonságos, orális gyógyszereléssel összefüggésben.
Bár a páciensek igénylik, hogy aktívan és tudatosan vegyenek részt a terápiában, az ellátás során számos ponton ütköznek akadályba – ilyen például a hierarchia –, ugyanakkor a gyógyszerelést nem kötik a betegbiztonság témaköréhez.
A betegek 90 százaléka vesz részt gyógyszereléssel kapcsolatos online beszélgetésekben, amelynek során egymást kérdezik és informálják – mutattak rá a szövegelemzések. – Az érintett témakörök 61 százaléka vényköteles készítményekre vonatkozott, leggyakrabban a nő- és belgyógyászati, valamint neurológiai kórképek kezelésére szolgáló szerek kerültek a topikokba.
Kiderült az is, hogy a páciensek nem kapnak elegendő információt az orvosságok adagolásáról. A felírás során nem kaptak elegendő figyelmet az orvostól, aki nem hallgatta meg, vagy elbagatellizálta a panaszaikat. Nem kaptak tájékoztatást a mellékhatásokról, így ha azok jelentkeznek, sokan elbizonytalanodnak, hogy szedjék-e tovább a gyógyszert – sorolta a leggyakoribb problémákat Báldy Barbara. – Az online térben folyó diskurzusok rámutattak arra is, hogy a betegtájékoztató felett sokszor elsiklanak, nem tudják, mire hat a felírt gyógyszer, mi fog történni, ha beveszik azt, vagy ha éppen kimarad egy dózis, esetleg szedheti-e azt a többi orvosságával együtt. Minderről a készítmény expediálása során sem kapnak felvilágosítást.
„Vakon van a beteg” – fogalmazott a kutató, aki szerint az elmaradt tájékoztatás, valamint az edukáció általános hiánya nyomán a páciens bizonytalan abban, hogy a megfelelő terápián van, az emiatt érzett szorongás végül oda vezet, hogy nem, vagy nem előírás szerint szedi be a gyógyszereit.
Elérhető szakember híján – akik jellemzően az online térben sem érhetők el – a beteg a saját kompetenciáira hagyatkozva kér tanácsokat a hasonlóan hiányos ismeretekkel rendelkező sorstársaitól. A kutatás eredményeit összefoglalva Báldy Barbara azt mondta, a biztonságos gyógyszerelés érdekében javítani kell a betegek hozzáférését a szolgáltatásokhoz, és fókuszálni kell a megfelelő kommunikációra, erősítve a páciensek megértését és tudását, élve a telemedicina kínálta lehetőségekkel is.
Az önrendelkezéshez való jog a patikában is alapjog
Minden információt egyénre szabottan kell átadni a betegeknek a gyógyszertárban – emelte ki előadásában Bódi Krisztina ügyvéd, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyre növekvő gyógyszerfogyasztás nyomán egyre nehezebb feladattá válik a tájékoztatás, a biztonságos betegellátás és az edukáció a gyógyszertárak számára, különösen a kiüresedő háziorvosi praxisok környezetében.
A betegjogoknak, az emberi méltóság megőrzésének a gyógyszerészi gondozás során is érvényesülnie kell, az egészségügyi törvényben foglalt betegjogi katalógust kiterjesztőleg, a patika valamennyi vásárlójára alkalmazni kell.
A gyógyszerellátás során alkalmazott etikai normákról a Magyar Gyógyszerészi Kamara Etikai Kódexe rendelkezik, amely nemcsak a beteg/vásárló érdekeinek figyelembevételéről és a tájékoztatásáról tartalmaz passzusokat, hanem tartalmazza a névtábla viselési szabályt is, mert az ellátást igénybe vevőnek joga van tudni, ki szolgálja ki, és ő milyen végzettséggel rendelkezik.
Fontos tétel vonatkozik a gyógyszertári marketingre, amely nem lehet túlzó, rémisztő, és a patikus nem ajánlhat olyan terméket sem a kiszolgáltatott helyzetben lévő betegnek, amire nincs szüksége, ahogyan azt sem szabad éreztetni vele, hogy hátrány éri, ha visszautasítja a kínált készítményt. A vevőt a gyógyszertárban is megilleti az önrendelkezés és a szabad választás joga – mondta az ügyvéd.
Az érthető, személyre szabott tájékoztatás növeli a betegbiztonságot, csökkenti a panaszok számát, és megalapozza a bizalmi kapcsolatot – folytatta Bódi Krisztina, hozzátéve, mindezt nyugodt körülmények között kell megtenni, úgy, hogy azt mások ne hallják. – A páciens kapjon annyi információt, ami alapján a szabad döntést meg tudja hozni – tanácsolta. Tájékoztatás adható szóban és/vagy írásban, gyógyszer forgalmazójának viszont kötelezettsége betegtájékoztatót mellékelni a készítménye mellé. – A betegtájékoztatók legtöbbje olyan ritka mellékhatásokat is tartalmaz, ami szorongást okozhat a betegnél, ezekre külön ki kell térni a patikai tájékoztatás során – hívta fel a figyelmet.
A tájékoztatásnak tartalmaznia kell, pontosan milyen gyógyszert kap a beteg, milyen interakciói lehetnek, és szólni kell a mellékhatásokról. OTC készítmények expediálása során fel kell tárni, milyen tünetekre alkalmazná a választott szert a páciens, alkalmas-e az a tünetek kezelésre. Figyelmeztetni kell az interakciókra, és felhívni a figyelmet az árakra. Ha az alaptünetek azt kívánják, orvoshoz kell irányítani a beteget.
Panaszkezelési szabályzattal valamennyi gyógyszertárnak rendelkeznie kell, ám ez a tapasztalatok szerint csak ritkán áll rendelkezésre – jelezte előadása zárásként az ügyvéd, hozzátéve, hogy betegjogi képviselőhöz is fordulhatnak a páciensek, ha panaszuk van a gyógyszerészi ellátással kapcsolatban.
Borítókép: archív/AdobeStock
