Régóta ismert, hogy a terhesség alatt a röntgen-, a CT-, illetve a gamma-sugárzó-izotópos vizsgálatok kerülendők. Ugyanakkor, jelenlegi ismereteink alapján nincsenek káros következményei a terhesség alatti ultrahangos vizsgálatoknak. Továbbá, a veleszületett rendellenességek gyakorisága nem emelkedett azoknak az újszülötteknek a körében sem, akik édesanyjánál mágneses rezonancia (MRI-) vizsgálatot végeztek az első trimeszterben; felhívják azonban a figyelmet arra, hogy a gadolíniumos kontrasztanyagok alkalmazása a terhesség alatti MRI-vizsgálatoknál lehetőleg kerülendő.

Az agyi fejlődési rendellenességek szűrésére leginkább az MRI alkalmas

A magzati agy fejlődési rendellenességeinek a felismerésében – ami 1000 terhességből kb. 3 esetben fordul elő – a várandósság alatt alkalmazott ultrahangos vizsgálatoknál megbízhatóbbnak bizonyul egy prospektív vizsgálat alapján a mágneses rezonancia vizsgálat.

A Lancet folyóiratban megjelent közlemény a MERIDIAN-vizsgálat (MRI in the diagnosis of fetal brain abnormalities in utero) eredményeiről számol be, azaz azoknak a magzatoknak a sorsát követi nyomon, akiknél a 18. és 21. gesztációs hetek között elvégzett ultrahangos vizsgálatok valamilyen abnormalitásra engedtek következtetni. Az érintett esetekben (n=823) – összesen 16 prenatális centrumban – mind az ultrahangos, mind az MRI-vizsgálatokat elvégezték a magzati agy vizsgálatára. Mindkétféle vizsgálat eredményeit összevetették a szülést követő posztnatális diagnózissal, illetve terhességmegszakítást követően a szövetminta-vizsgálat eredményével. Más szóval, azt szerették volna számszerűsíteni, hogy mennyire megbízhatóak az ultrahangos, illetve az MRI-vizsgálatok a magzati agyi fejlődési rendellenességek kiszűrésére.

A számok magukért beszélnek

Míg a várandósság alatti MRI-vizsgálatok 93 százaléka megbízhatóan előre jelezte azt, hogy számolni kell-e a megszülető újszülöttnél valamilyen agyi rendellenességgel, addig ez az arány az ultrahangos vizsgálatoknál mindössze 68 százalék volt. 570 közül mindössze két esetben siklott át az MRI „szeme” egy tényleges agyi abnormalitás fölött, ami viszont feltűnt a szonográfiás vizsgálat során. Ellenben, az előbb említett 570 eset közül 144 esetben kellett az ultrahangos diagnózist az MRI-vizsgálat eredményének megfelelően „korrigálni”.

Mind az orvosok, mind a kismamák elégedettek

A kezelőorvosok 95 százaléka megbízott az MRI-eredményekben, míg ugyanez az arány az ultrahangos vizsgálatoknál 82 százalék volt. A kismamák 95 százaléka egy jövőbeli terhessége során is részt venne MRI-vizsgálaton, mivel 80 százalékuknál az MRI-vizsgálat eredményei megkönnyítették a gyermek sorsáról/vállalásáról való döntést.

Az MRI-vizsgálatok gyökeresen megváltoztatták a kezelőorvosok terhesség lefolyására vonatkozó prognózisát; 49 százalékuknál változott meg a korábbi prognózis. Emellett, a leendő édesanyák hozzáállását is befolyásolta az elvégzett MRI-vizsgálat eredménye: 34 százalékuk megváltoztatta a terhesség további lefolyásáról alkotott korábbi elképzelését, és 11 százalékuk döntött a terhesség megszakítása mellett.

A jövőben az ultrahangos vizsgálat mellett kellene MRI-t is végezni?

A publikáció szerzői az eredményeik alapján indokoltnak tartják azt, hogy a jövőben – az agyi anomáliák gyanúja esetén – a kismamák az ultrahangos vizsgálatok mellett MRI-vizsgálatokon is átessenek.

Forrás: Deutsches Aerzteblatt