Magyarország egyre nagyobb hátrányba került a régiós és nyugat-európai országokhoz képest az egészségügyi rendszerek és különösen a gyógyszerek finanszírozását tekintve. Miközben a közép-kelet-európai térség összességében közeledik a fejlettebb uniós államokhoz, az országok fejlődése eltérő pályán mozog. Szlovénia, Lengyelország, Horvátország és Bulgária gyorsabban zárkózik fel, miközben Magyarország azt kockáztatja, hogy elveszíti korábbi, kedvező regionális pozícióját.
Életévek, kiadások, GDP-arányok
Dr. Szalóki Katalin, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) igazgatója a nemzetközi adatokat ismertetve közölte, hogy a GDP-arányos egészségügyi közkiadások az EU4-államok (Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország) 8,17 százalékos szintjétől bőven elmarad a közép-kelet-európai régió országaira jellemző közel 5,5 százalékos arány, ráadásul Magyarországon ez az érték 5 százalék.
Önmagában a gazdasági növekedés nem elegendő az egészségügyi felzárkózáshoz: a tudatos szakpolitika és a hosszú távú egészségügyi befektetések döntik el, hogy egy ország mennyire képes javítani a lakosság életkilátásait. Jó példaként említette Szalóki Katalin Szlovéniát, ahol célzott reformokkal sikerült közelíteni a nyugat-európai szinthez. A nemzetközi adatokat ismertetve elmondta, hogy az EU4-országokban a várható élettartam 83 év körül alakul, Szlovéniában 82 év, a régiós átlag 78 év, míg Magyarországon csupán 77 év. Ezek a számok is bizonyítják, hogy az egészségügyi ráfordítások és az ellátórendszer teljesítménye és fejlettsége közvetlenül megjelenik a lakosság életkilátásaiban.
A gyógyszerfinanszírozásban is hátrányban van Magyarország, a gyógyszerkasszából egy főre jutó összeg az EU4-országokban 487 euró, mostani árfolyamon több mint 170 ezer forint, ezzel szemben a régiós átlag 218 euró (77 ezer forint). A 100 euró körüli (35 ezer forint) nagyságrendű magyar adat ettől is jóval elmarad, igaz, egészen pontos, adat nem áll rendelkezésre.
Spanyol beteg
„Rendszerszinten alulfinanszírozott a gyógyszerellátás, ez pedig rövid és hosszú távon is korlátozza az ellátás minőségét és a betegek hozzáférését az innovatív, korszerű terápiákhoz. Minden új hatóanyag befogadása a reményt és a gyógyulás lehetőségét jelenti a magyar betegek számára, ezért az innováció támogatása közös társadalmi érdekünk. Ezeknek egy kiszámítható, jogszabályilag rögzített és rendszeres folyamat részeinek kell lenniük. A rendszeresség és kiszámíthatóság a garancia arra, hogy hogy a tudomány legújabb eredményei ne elvont ígéretek maradjanak, hanem az új gyógyszereken keresztül ténylegesen is eljussanak a betegekhez. Jelenleg ugyanis az Európai Unió átlagához képest is jelentősen lassabban jutnak a magyarok hozzá az új terápiákhoz - pedig az időben elérhető, modern kezelések akár életeket is menthetnek” – mondta Szalóki Katalin.
Az innovatív gyógyszerekhez való hozzáférésben tehát jelentős különbségek vannak az egyes országok között. Míg az EU4-országokban az innovatív készítmények 76 százaléka elérhető a betegek számára, addig a közép-kelet-európai régióban ez az arány csak 31 százalék, Magyarországon pedig a rendszerszintű hozzáférés ennél is alacsonyabb. A támogatásba befogadás ideje is jóval hosszabb, mint az átlag: az EU4-országokban ez átlagosan 445 nap alatt kerül be egy új gyógyszer a támogatott rendszerbe, míg a régióban ehhez átlagosan 705 nap szükséges, vagyis mintegy 260 napos hátrány alakul ki. Például egy spanyol ember sokkal szélesebb terápiás paletta áll rendelkezésére és hamarabb juthat hozzá a legújabb, legfejlettebb terápiákhoz, gyógyszerkészítményekhez, mint egy, a régióban élő társa.
Rendszeresség és kiszámíthatóság
Egy rendszeres, kiszámítható és következetes befogadási rendszer tehát csökkenti a befektetői bizonytalanságot, ösztönzi a hazai kutatás-fejlesztési aktivitást, stabil együttműködési keretet teremt az állam és az ipar között és ami a legfontosabb, esélyt ad a magyar betegeknek a gyógyuláshoz, a jobb életminőséghez és a családok terheinek csökkentéséhez.
Magyarországon az egészségügyi és gyógyszer-ellátási rendszer alulfinanszírozottsága hosszú távon nemcsak társadalmi, hanem gazdasági versenyképességi problémát is jelenthet, mert közvetlenül hat a lakosság egészségi állapotára, a munkaképességre és az ország általános fejlődési potenciáljára.
