A pandémia kitörését követően sok életmentő monoklonális antitestet fejlesztettek ki, amelyek vírusmegkötő képességüknek köszönhetően blokkolták a kórokozót például immunszupprimált betegekben. Csakhogy az új variánsok megjelenésével folyamatosan új antitestek kifejlesztésére lenne szükség a tüskefehérje szerkezetének gyakori változása miatt. A másik megoldás a vírus sejtfelszíni kötési helyének, az ACE2-nek a “sokszorosítása” lenne, hogy a vírus ezekhez a csali molekulákhoz kötődjön.
Már léteznek ilyen készítmények, ám az emberi szervezetben igen rövid, 10 órás plazma felezési idővel rendelkeznek. A finn kutatók most egy olyan ACE2 csalit fejlesztettek ki, amelyet egy FcRn receptort hordozó rekombináns albumin fehérjéhez kapcsoltak.
Az FcRn a nyálkahártyák epitéliális sejtjein nagy mennyiségben expresszált receptor, így a “csali” pont azokon a helyeken véd, ahol a legnagyobb szükség van rá, és a korábbi készítményeknél sokkal tovább képes elkerülni az intracelluláris degradációt.
J. J. / Pharmaonline


