A hólyagfájdalom szindróma, más néven interstitialis cystitis (IC) egy kevésbé ismert urológiai betegség, amelyet gyakran csak több év után, vagy egyáltalán nem diagnosztizálnak, annak ellenére, hogy az életminőség gyors és súlyos romlásával jár. A tünetek férfiaknál és nőknél is megegyezhetnek más kórképek tüneteivel. Vezető tünet mindkét nemnél az erős, égető hólyagtáji vagy húgycső fájdalom, a gyakori vizelési inger (akár napi harmincszor is), a kis vizeletporciók, nőknél a hüvelyi, férfiaknál gáttáji és herefájdalom.
A betegség kialakulásának oka egyelőre nem ismert, azt viszont tudjuk, mitől jelentkeznek a tünetek. A fájdalom oka, hogy a hólyag felszínét bevonó, védő nyákréteg megsérül, ezért a vizeletben lévő maró anyagok irritálják a hólyag falát. A krónikus gyulladás idővel a panaszok fokozatos súlyosbodásához, hosszú évek alatt akár a hólyag teljes zsugorodásához is vezethet.
Mire a páciens specialistához jut, jellemzően már hosszú évekre nyúlik vissza a kórtörténete, s ez alatt – negatív vizeletlelete ellenére – számtalan antibiotikum kezelést kap, és az sem ritka, hogy pszichiáterhez is küldik. A betegség hazai felismerési rátájával kapcsolatban nincsenek megbízható, hivatalos adatok, hiszen az még mindig nagyon alacsony mind nőgyógyász, mind az urológus szakma körében.
A nemzetközi statisztikák alapján Magyarországon nagyjából százezer érintett lehet – mondja Lovász Sándor, IC-specialista, az RMC Clinics urológus szakorvosa. – Nők esetében számos betegség téves diagnózisát kaphatja a hólyagfájdalom szindrómában szenvedő beteg. Vulvodyniát, hüvelygyulladást, húgycső szindrómát, krónikus hólyaghurutot és endometriózist is megállapíthatnak tévesen. Hólyagfájdalom szindrómában szenvedő férfiak pedig gyakran kapják meg a krónikus prosztatagyulladás, jóindulatú prosztata megnagyobbodás téves diagnózisát. Gyakran előfordul, hogy őket emiatt feleslegesen meg is műtik– teszi hozzá a specialista. – Magyarországon jelenleg tízszer annyi a női beteg, mint a férfi. Főként azért, mert az IC az orvosi köztudatban is női betegségként ismert, s így férfiaknál nem is gondolnak a lehetőségére. Nyugaton, ahol már ismertebb a betegség, az arány inkább egy az öthöz – emeli ki a szakorvos.
A betegség diagnosztizálása a panaszok felvételét követően egy részletes szűrővizsgálat-sorozattal kezdődik. Amennyiben a vizeletmintából nyert leletek negatívak, ki lehet zárni a felfázás, illetve a bakteriális fertőzés lehetőségét, és valószínűsíthető, hogy a páciens hólyagfájdalom-szindrómától szenved. A pontos diagnózist követően fel kell térképezni a hólyagnyálkahártya sérült területeit, melyhez ma már fájdalommentes megoldások állnak rendelkezésre.
A betegség korai szakaszában étrend-kiegészítőkkel, a vizelet lúgosításával, speciális diétával és a tartósan híg vizelet elérése érdekében nagy mennyiségű folyadék fogyasztásával javulás érhető el – magyarázza Lovász Sándor, hozzátéve, hogy súlyosabb esetekben azonban orvosi beavatkozásra, intenzívebb kezelésre van szükség. Leghatásosabbnak a helyi (hólyagba fecskendezett) gyógyszeres kezelés bizonyult a sérült nyálkaréteg pótlására, így enyhíthető a gyulladás és mérséklődnek a panaszok. Előfordul azonban, hogy ez csak átmeneti megoldást nyújt, és a tünetek újra jelentkeznek. Ilyen esetekben a láthatóan beteg nyálkahártya területeket leégetik, aminek során az itt felszaporodott fájdalom receptorok is elpusztulnak, s így ez tartósabb megoldást jelent a beteg számára.
Ez azért lehet eredményes, mert a beteg nyálkahártya a leégetés során elhal és lelökődik, s az újrahámosodás az ép területek széléről indul meg, egy jobb minőségű felület kialakításával – teszi hozzá Lovász Sándor.
