Napjainkban a tápcsatorna működési zavarainak korszerű kezelési lehetőségei között mindenképpen szerepet kapnak a velünk élő mikrobiom megváltoztatására, korrekciójára irányuló törekvések. A tápcsatornában élő mikrobióta döntő részben baktériumokból (99% anaerob) áll, de megtalálhatók benne egyéb élőlények, így archaeák, eukarióták (pl. élesztőgombák), egyéb gombák, vírusok és fágok is. Jóval több mint 1000 baktériumfajt izoláltak már a székletből. Egy átlagos felnőttben legalább 200 faj mutatható ki, ezek teljes száma (10¹³–10¹⁴/) legalább egy nagyságrenddel nagyobb, mint az emberi sejtek száma a testünkben. A mikrobiom körülbelül 3-4 millió gént tartalmaz, ami megközelítőleg a teljes humán genom 150-szerese (1).
A bennünk élő körülbelül 10¹⁴ mikroorganizmusból a baktériumok az alábbi négy törzshöz tartoznak: Bacteroidetes, Firmicutes, Actinobacteria és Proteobacteria; ebből a Bacteroidetes és a Firmicutes törzshöz tartozók aránya >95%. A Bacteroidetes törzs fontosabb képviselői a Bacteroides és a Prevotella. A Firmicutes törzshöz tartozik a Clostridioide, a Ruminococcus, a Lactobacillus, az Enterococcus és a Streptococcus. Az Actinobacteria törzshöz tartoznak a Bifidobacterium-fajok. A Proteobacteria törzsbe tartoznak az Escherichia coli- (E. coli) fajok (a teljes állomány <0,1%-a) (2).
Az intesztinális epitél barrier (IEB) és a permeabilitás
Az intesztinális epitél barrier (IEB) az egyik legnagyobb felület (kb. 40 m2/*/), ami a környezetétől az emberi test belső miliőjét elválasztja. Fontos feladata, hogy megakadályozza káros antigének, mikroorganizmusok áthaladását, ugyanakkor biztosítania kell a tápanyagok és a víz felszívódását. Ennek az érzékeny egyensúlynak a szigorú szabályozása lényeges a szervezet homeosztázisa szempontjából. A lumen felől az oldatok, ionok az epitél barrieren két úton juthatnak át: paracelluláris vagy transzcelluláris úton. A paracelluláris átjutást a tight junctionök (TJ-k) szabályozzák, ezek multiprotein-komplexek. Döntő szerepük van a barrier integritásának megőrzésében. Számos faktor, citokinek, a bélflóra és diétás komponensek vesznek részt a TJ-k szabályozásában. A mikrobióta számos működést befolyásol, így metabolitjai – főként a rövid láncú zsírsavak (SCFA-k) – révén az epitél működését és az immunrendszert. Az immunsejtekből felszabaduló mediátorok károsíthatják az epitélsejteket, és a TJ-k működészavarát is előidézhetik; a megszakadó IEB lehetővé teszi antigének átjutását a mucosán és gyulladásos folyamatok elindulását.
Az egészséges mikrobiom élettani funkciói
Az egészséges mikrobiom szerepe kiemelkedő jelentőségű. Biztosítja a bélbarrier integritását, és megvédi a szervezetet a káros mikroorganizmusok behatolásától. Elősegíti az emészthetetlen rostokból a rövid láncú zsírsavak (SCFA-k) képződését, valamint biztosítja az energiát az epitélsejtek számára (butirát). Serkenti több ásványi anyag – kalcium, magnézium, vas – felszívódását, és vitaminokat termel (B1-, B2-, B6-, B12-, K-vitamin). Részt vesz a nyák termelésében és helyreállításában, továbbá az antimikrobiális fehérjék termelésének fokozásában, a TJ-fehérjék expressziójában, valamint a TJ-ök szerkezetének helyreállításában. Nélkülözhetetlen a bél-agy tengely megfelelő működéséhez, emellett befolyásolja a szervezet immunitását, inzulinérzékenységét, a testsúlyt, a vérnyomást és a hangulatot.
A diszbiózis és a patológiás folyamatok kapcsolata
Egyre több adat és bizonyíték szól amellett, hogy a bélflóra összetételének és metabolikus aktivitásának kóros változásai – mint a diszbiózis és a diverzitás csökkenése, továbbá a lokális immunitás aktivációja, az intesztinális epitél barrier működészavara, károsodása, valamint az áteresztőképesség (permeabilitás) fokozódása (leaky gut) – során a bél lumenéből származó mikrobiális összetevők, endotoxinok (például a lipopoliszacharid, LPS) és különféle tápanyagallergének könnyebben kerülnek be a véráramba. Itt a szervezet immunrendszerét folyamatos, alacsony szintű aktivációra késztetve, többek között a TLR4–NF-κB útvonalon keresztül, tartós, krónikus gyulladásos állapotot eredményeznek, ami számos kórkép – így az IBS, az IBD, az elhízás, a cukorbetegség, a krónikus májbetegségek, a GSE, a neurodegeneratív kórképek (Alzheimer-kór, Parkinson-kór), az autizmus, a depresszió stb. – kialakulásában szerepet játszik (3).
A tápcsatorna mikrobiomjának diszbiózisa hozzájárul az elhízás és a társuló metabolikus eltérések progressziójához. Fokozza az ételekből az energia hasznosulását, a bél permeabilitását, ezáltal pedig a gyulladásos aktivitást. Befolyásolja az inzulinszenzitivitást, a szimpatikus idegrendszer aktivációját, a cirkadián ritmust és az immunitást. Az LPS-termelő patobionták növelik a bél permeabilitását, és triggerelik a májgyulladást a TLR4 révén. Az epesav-módosító mikrobák befolyásolják a máj metabolizmusát és a gyulladásos aktivitást az FXR és TGR5 jelátviteli útvonalakon. MASLD-ben csökken a Bifidobacteriumok, a Faecalibacterium prausnitzii és a Bacteroidetes-fajok sűrűsége (4).
A diszbiózis következtében a patogén törzsek túlszaporodása során különféle toxinok jelennek meg: az E. coli által termelt colibactin, az enterotoxikus B. fragilis toxinja, a Fusobacterium nucleatum által termelt adhesin A (FadA), a Shigella dysenteriae toxinja, az Enterococcus faecalis által termelt szuperoxid stb. A következményes DNS-károsodás és genomi instabilitás tumorképződéshez és invazivitáshoz vezet. Egyik példa erre a rectumtumorok kialakulását elősegítő PIK3CA mutációk megjelenése. Másrészt az E-cadherin módosulásával fokozódik az epitél-mesenchyma tranzíció az áttétképződés irányában (5).
A lipoteichonsav (LTA), a másodlagos epesavak és a rövid láncú zsírsavak (SCFA-k) kettős szerepet játszhatnak; az LTA specifikusan kötődik a CD14-hez (cluster of differentiation 14) vagy a TLR2-höz, ami excesszív proinflammatorikus faktorképzést generál. A másodlagos epesavak aktiválják a G-proteinhez kötött epesavreceptor 1-et (GPBAR1), ami fokozza az intesztinális sejtek proliferációját, elősegíti a DNS-károsodást, és indukálja a sejtek öregedését, ami az öregedéshez társuló szekretoros fenotípust eredményezhet. Az eddig bemutatott metabolitok a malignus transzformáció irányában hatnak (6).
A mikrobiom összetételét számos tényező befolyásolja, mint az étrend, a diéta, valamint az életkor (időseknél a fogazat állapota, a szedett gyógyszerek, az étvágy és az inaktivitás stb.). Szerepet játszanak a genetikai tényezők is: az egymástól távol élő egypetéjű ikrek mikrobiomjának összetétele jobban hasonlít, mint az együtt élő házastársaké. A rendszeres fizikai aktivitás hatására nő a Firmicutes, a Lactobacillus, a Bifidobacterium és az Akkermansia aránya. További befolyásoló tényezők az antibiotikumok, a dohányzás és a földrajzi környezet. Hangsúlyozandó, hogy számos, nem antibiotikus hatású gyógyszer is módosíthatja a mikrobiomot, így például a protonpumpagátlók, a nemszteroid gyulladáscsökkentők, a sztatinok, az opioidok, a metformin és az antipszichotikumok (7).
A probiotikumok hatásmechanizmusa
A probiotikumok alkalmazása mellett szóló érvek szerint ezek olyan élő organizmusok, amelyek támogathatják a tápcsatorna működését. Hatásukra vajsav és további rövid láncú zsírsavak, valamint vitaminok termelődnek. Részt vesznek a rostok bontásában, és stimulálják a neurotranszmitterek (például a GABA stb.) termelését, ami a bél-agy tengelyre is kihat. Modulálják az immunrendszert a szekretoros IgA-termelés fokozásával, valamint növelik a defenzinek elválasztását, ezáltal antimikrobás hatást és kompetitív védelmet biztosítanak a patogén törzsek inváziójával szemben. Fokozzák a mucin-2-szekréciót és a bélbarrier integritását, továbbá downregulálják a proinflammatorikus citokineket. Ezek a hatások species- és dózisfüggők, illetve számos további tényező befolyásolja őket.
Az utóbbi években fontos szemponttá vált a biztonságosság kérdése is, amely magában foglalja a humán eredetet, a kolonizációs képességeket (például a biofilmképzést stb.) és a jótékony metabolikus aktivitás jelenlétét. Vizsgálandó továbbá az intesztinális epitélbarrier befolyásolása, az antibiotikum-rezisztencia és annak transzferabilitása, a toxikus tényezők jelenléte, valamint az immunológiai hatások. Szintén lényeges kérdés az infekcióveszély lehetősége immunkompromittált betegeknél (8).
Történeti áttekintés és aktuális trendek
A probiotikumok története 1915-ben indult, amikor Alfred Nissle egy olyan katonából izolált egy E. coli-törzset (E. coli Nissle 1917), aki nem kapott bélfertőzést. Ezt követte 1960-ban Gerhard Reuter, aki egy Gram-pozitív anaerob Lactobacillus-törzset (Limosilactobacillus reuteri DSM 17938) izolált. Napjainkban a fermentált ételek (savanyított tejtermékek, káposzta stb.) reneszánszukat élik, a prebiotikus rostok felfedezése mellett pedig fókuszba kerültek a Lactobacillusok, a Bifidobacteriumok, a Streptococcusok, valamint a jótékony E. coli és spóraképző Bacillus-törzsek.
A probiotikumok alkalmazásának elfogadott indikációi közé tartozik az akut fertőzéses gastroenteritis és a hasmenés gyermekek és felnőttek esetében egyaránt, a folyadékpótlás kiegészítéseként (Lactobacillus rhamnosus GG, Saccharomyces boulardii stb.). Szintén indokolt az antibiotikum-asszociált hasmenés és a Clostridium difficile-fertőzés megelőzése, főleg az idősebb populációban (L. rhamnosus GG, Bifidobacterium lactis, S. boulardii, Bacillus clausii stb.). Irritábilis bélszindróma (IBS) esetén a probiotikumok csökkenthetik a puffadást, a hasi fájdalmat és a hasmenést (pl. Bifidobacterium infantis, Lactobacillus-törzsek stb.). A bakteriális túlnövés (SIBO) igazolt eseteiben elhúzódó alkalmazásuk rifaximinkúra mellett megfontolható. Gyulladásos bélbetegségek (IBD), azon belül colitis ulcerosa esetén egyes irodalmi adatok szerint a kombinált készítmények segíthetik a remisszió fenntartását, és csökkenthetik a műtét utáni pouchitis kialakulásának veszélyét; Crohn-betegség esetén azonban nincsenek meggyőző bizonyítékok (9). A Helicobacter pylori eradikációs kezelés kiegészítéseként főként a mellékhatások csökkentésére használhatók, de bizonyos tanulmányok a hatékonyság növekedését is kimutatták (Lactobacillus reuteri DSM 17938 stb.). Hatékonyak lehetnek továbbá az utazók hasmenésének, valamint a nőgyógyászati és urogenitális fertőzések kiújulásának megelőzésében. A legtöbb klinikai vizsgálat a Lactobacillus reuteri DSM 17938 törzzsel készült; a közel 300 tanulmány többek között a csecsemőkori kólika és a magas rizikójú újszülötteknél kialakuló atópiás dermatitis megelőzését vizsgálta. Az elmúlt években számos vizsgálat mutatta ki, hogy probiotikus kezelés mellett kissé csökken a vérnyomás, a lipidszint, az éhgyomri inzulinszint, esetleg 3-4 hónap után a testtömegindex (BMI) is, de ezek még szerény eredmények (10).
Összefoglalás
A probiotikumok célzott alkalmazása meghatározott kórképekben, átgondolt, kombinált összetétel esetén hasznos lehet. Súlyos immunhiányos betegeknél ugyanakkor kockázatot jelenthet, illetve hozzájárulhat az antibiotikum-rezisztencia terjedéséhez. Egészséges egyének számára a rutinszerű és tartós probiotikum-szedés nem indokolt, hasznosságát az aktuális evidenciák nem támasztják alá.
IRODALOM
1. Dave M, Higgins PD, Middha S, Rioux KP. The human gut microbiome: current knowledge, challenges, and future directions. Transl Res 2012;160(4):246–257.
2. Rajilic-Stojanovic M, De Vos WM. The first 1000 cultured species of the human gastrointestinal microbiota. FEMS Microbiol Rev 2014;38(5):996–1047.
3. Pillai SS, et al. Exploring the Gut Microbiota: Key Insights Into Its Role in Obesity, Metabolic Syndrome, and Type 2 Diabetes The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism 2024;109:2709–2719.
4. Lau HC, et al. Gut microbiome in metabolic dysfunction-associated steatotic liver disease and associated hepatocellular carcinoma. Nat Rev Gastroenterol Hepatol 2025;22:619–638.
5. Grochowska M, et al. The role of gut microbiota in gastrointestinal tract cancers. Arch Immunol Ther Exp 2022;70:7.
6. Liu Y, et al. Gut microbiome in gastrointestinal cancer: a friend or foe? Int J Biol Sci 2022;18(10):4101–4117. DOI: 10.7150/ijbs.69331
7. Le Bastard Q, Al-Ghalith GA, Gregoire M, Chapelet G, Javaudin F, Dailly E, et al. Systematic review: human gut diszbiózis induced by non-antibiotic prescription medications. Aliment Pharmacol Ther 2018;47(3):332–345.
8. Ashaolu TJ, et al. Action and immunomodulatory mechanisms, formulations, and safety concerns of probiotics. Biosci Microbiota Food Health 2025;44(1):4–15.
9. Estevinho MM, et al. Efficacy and safety of probiotics in IBD: an overview of systematic reviews and updated meta-analysis of randomized controlled trials. UEG J 2024;12:960–981.
10. Tomasics Gy, et al. A pro-, pre- és szinbiotikumok hatása a szénhidrát-, illetve lipidanyagcserére. Orv Hetil 2024;165(21):803–812.
(Borítókép: Medical Tribune / AdobeStock)
