A napfényes hónapokkal járó lenge öltözet és strandszezon láthatóvá teszi a különféle bőrtüneteket, így az esztétikai szempontból is rendkívül zavaró, a láb bőrét érintő gombásodást. Nem véletlen, hogy a késő tavaszi és kora nyári időszak a patikai „gombaszezon”, vagyis mindenki ekkor siet a rövid időn belül ható gyógyírért. Felmerül azonban a kérdés, hogy mit tettek, vagy mit nem tettek ezek a betegek ősszel és télen a lábaikkal?

Anélkül, hogy a betegeket felelősségre vonnánk, netán bennük a nemtörődömség, igénytelenség esetleges érzetét keltenénk, megéri elgondolkodni és elgondolkodtatni azon, hogy miért is dugta a bőrgombás beteg homokba a fejét.

Hasznos lenne tisztázni a betegekkel azt, hogy mik a már kialakult gombás fertőzés lefolyásának lehetőségei attól függően, hogy valaki időben kezelni kezdi a panaszt vagy elodázza azt.

Dióhéjban:

-  A bőrgomba önmagától nem gyógyul meg, az idő nem jelent megoldást a mikózisra.

-  Minél tovább vár valaki az adekvát kezeléssel, annál nagyobb az esélye annak, hogy a bőrgomba kiterjedtebbé válik, netán a körmökre is átterjed, vagy az erős viszkető érzés és a következményes vakargatás miatt bakteriálisan felülfertőződik.

-  A bőrpanaszok súlyosbodása, a gombásodás körmökre való átterjedése és a családtagok megfertőződése is meggátolható azzal, ha a beteg időben elkezdi az adekvát antimikotikus kezelést.

A bőrgomba problémákat okozhat a családi és a munkahelyi kapcsolatokban – évszaktól függetlenül

A bőr gombás fertőzései nagyon gyakoriak, és a világ népességének mintegy 20%-át érintik. A gombás lábfertőzés (Tinea pedis) szabad szemmel is jól látható tünetekkel jár: a lábujjak között vagy a körömágynál jellegzetes hámsérülések, felmaródások, berepedezések jelennek meg. Az esetek mintegy 80%-ában a lábujjak közötti területre összpontosulnak a tünetek, és a betegek alig egyharmadánál jellemző a lábfej egyéb részeinek pl. a talpnak az érintettsége. A kivörösödéssel, égő érzéssel, viszkető hámlással és kellemetlen szaggal járó mikózis könnyen elkapható uszodákban és fürdőkben, edzőtermekben, illetve bárhol, ahol közös használatú zuhanyzó van. A Tinea pedis gyakran fordul elő sportolóknál, elsősorban a láb bőrének sérülése, az izzadságot át nem eresztő lábbeli viselése, illetve a közös zuhanyzó-használat miatt (1). Emellett az időskorúak, a cukorbetegek és a különféle okból immunszuppresszált személyek is rizikócsoportba tartoznak a bőrgomba szempontjából.

A mikózisok önmaguktól nem gyógyulnak. A mielőbbi kezelés fontosságát támasztja alá az, hogy a láb bőrének gombás fertőzésével az esetek 30–59%-ában a körömgomba is együtt jár. Amennyiben a bőr gombásodása átterjed a körmökre, az több hónapon (6-18–hónap) át tartó kezelést tesz szükségessé, és amellett, hogy a körömgomba esztétikailag zavaró látványt nyújt és fájdalmas lehet, jelentős problémák forrása lehet mind a munkahelyi, mind a családi életben (1). A családtagok megfertőzésének a megelőzése szempontjából is lényeges az időben megkezdett, adekvát antimikotikus kezelés; ugyanis azokban a családokban, ahol egy gombás fertőzés előfordult, az esetek harmadában egy másik családtagnál is jelentkezik a fertőzés (1).

A bőrgomba igenis zavaró!

A szakemberek számára sok esetben nehezen elképzelhető, hogy mekkora pszichés teherrel járnak a bőrgombásodás okozta „hibák”, mint ahogy az  is, hogy milyen mértékben munkálhat a stigmatizáció okozta szégyen és kényelmetlenség a bőrgombás betegekben.

Szoros kapcsolat áll fenn a környezetünk felé mutatott „képünk”, azaz a bőrünk állapota és a közérzetünk között. A bőrfelszínt érintő gombásodás a betegek 8,9–19,1%-ánál érinti a szociális viselkedést (2). A bőr és a psziché közötti kétirányú kapcsolat részeként a dermatológiai rendellenességek, így a bőrgomba is, pszichiátriai problémákhoz, köztük depresszióhoz, szorongáshoz, szociális fóbiához, pánikrohamhoz, az életminőség romlásához vezetnek. Mindez fokozottan érvényes a nőknél, akiknél a bőrpanaszokkal összefüggő stressz és depresszió markánsabban lép fel (2).

170 bőrgombás beteg megkérdezéséből az derült ki, hogy a bőrgombás személyek 77,45%-ánál a gombásodás nagyon nagy hatással van az életminőségre, és mindössze 7,4%-uk vallotta azt, hogy esetükben a bőrfelszíni gombásodásnak az életminőségre kifejtett hatása kicsi (3).

Hangsúlyozandó, hogy az antimikotikus terápia jelentős javulást képes előidézni a mikózisos beteg állapotában, és következményesen az életminőségében is (4).

A topikális antimikotikumok széles palettája

A bőrgomba enyhe eseteiben a külsőleg alkalmazott antimikotikumok elsőként választandó szerek. Ezek a külsőleges szerek már néhány hetes kezelés eredményeként képesek látványosan és érezhetően pozitív hatást kiváltani.

A külsőlegesen használt gombaellenes gyógyszerek a belsőlegesen alkalmazottakkal szemben kedvező interakciós- és mellékhatásprofillal rendelkeznek. A külsőlegesen felvitt szereknél a mellékhatások tekintetében mindössze helyi irritációval, pl. szárazságérzéssel, bőrpírral vagy égő érzéssel, valamint allergiás reakcióval lehet számolni. Ezek a nemkívánatos hatások teljes mértékben reverzibilisek, és nem teszik szükségessé a kezelés megszakítását (1, 5).

A bőr mikózisainak kezelésében kiemelkedő szerepük van az imidazol származékoknak (pl. klotrimazol, bifonazol), az allil-aminoknak (pl. naftifin, terbinafin), de elterjedtek a ciklopirox-olamint, a tolnaftátot, valamint a nátrium-paraklórbenzoátot tartalmazó készítmények is. A magisztrális készítmények közül a bórsavat, fenolt és rezorcint tartalmazó Solutio Castellani sine fuchsino FoNo VII. említhető. A hatóanyagok a legkülönfélébb gyógyszerformákban érhetők el: krémek, gélek, kenőcsök, külsőleges oldatok, oldatos spray-k, porok közül lehet választani. Sok esetben az alkalmazás helye határolja be a gyógyszerforma megválasztását pl. az antimikotikus külsőleges por – megelőzési vagy terápiás céllal – lábbelibe is szórható (1, 5).

A bőrgombás betegek jellemzően a minél kevesebbszer történő gyógyszeralkalmazással, minél rövidebb idő alatt elérhető panaszmentességet biztosító termékeket keresik a gyógyszertárakban. A táránál állva aktívan segíthetünk nekik ezeknek a termékeknek a megtalálásában. Vannak azonban korlátok: míg a láb bőrének gombásodása az esetek döntő hányadában az öngyógyszerelés keretin belül eredményesen gyógyítható, addig az immunszuppresszáltaknál és a szervtranszplantáción átesetteknél a mikózisok kezelése orvosi kompetencia.

Irodalomjegyzék

(1) Pilzbedingte Hauterkrankungen; https://www.apotheken.de/krankheiten/4611-pilzinfektionen

(2) Khan MI, Kashif M, Iqbal J, Aslam M, Waseem H, Mubbashir R et al. Depression in patients with fungal infection in tertiary care hospital. J Pak Ass Dermatol. 2019;29:402-8.

(3) Laxmi H, Dilip KNR, Shashikiran AR. The impact of superficial dermatophytosis on quality of life: A cross-sectional observational study. IP Ind J Clin Exp Dermatol. 2021; doi:10.18231/j.ijced.2021.038

(4) Szepietowski JC, Reich A. Stigmatisation in onychomycosis patients: a population-based study. Mycoses 2009;52:343-9.

(5) Poojary SA. Topical antifungals: A review and their role in current management of dermatophytoses. Clin Dermatol Rev 2017;S1:24-9.