A hirtelen fellépő, átmeneti hallászavar 100 000 emberre vetítve évente 5–20 főt érint. A sok esetben fülzúgással is kísért panaszok hátterében álló ok(ok) általában nem ismert(ek). Mivel vírusfertőzés, stressz, autoimmun betegség, a belső fül vérkeringési zavara, a dobhártya szakadása vagy az előbbi tényezők némelyikeinek kombinációja egyaránt eredményezhet hirtelen halláscsökkenést, fülzúgást, célzott oki terápia nem valósítható meg.
Eddig szisztémás szteroid-kezelést alkalmaztak
Az idiopathias sensorineuralis hallászavar tüneti kezelésében eddig pozitív tapasztalat halmozódott fel a szisztémás glükokortikoid-terápiát illetően; ez három napon keresztüli 250 mg prednizolon vagy azzal egyenértékű szintetikus glükokortikoid szisztémás adagolását jelenti. A fül-orr-gégész szakorvosok egy része azonban úgy véli, hogy szisztémás adagolás esetén a szteroid hatóanyagok nem érik el a kívánatos koncentrációt a belső fülben.
Ezt erősítik egy nemrégiben megjelent dél-koreai vizsgálat eredményei, ami alapján hatékonyabb terápia valósítható meg, ha a szisztémásan adagolt szteroid mellett lokális szteroid-kezelésben is részesül a beteg. Az intratympanalis injekció formájában a dobhártyán keresztül, közvetlenül a dobüregbe juttatott glükokortikoid hatóanyag szignifikánsan növeli a gyógyulási esélyeket.
Előnyös, ha a szisztémás mellett lokális kezelésben is részesül a beteg
A szisztémás, illetve a szisztémás plusz lokális kezelések összehasonlítását célzó vizsgálatban (n=105) 52 beteg kombinált, 53 beteg pedig csak szisztémás szteroid-kezelésben részesült. A szisztémás kezelés 5 napon keresztül napi 10 mg dexametazon alkalmazását jelentette, ami a kombinációs kezelésben lokális injekciókkal (10 nap alatt beadott 5 injekció, egyenként 1,5-3,5 mg dexametazon-tartalommal) egészült ki.
90 nap elteltével a 0,5; 1 és 2 kHz frekvenciákon meghatározott átlagos hallásküszöb-értékek, azaz az adott frekvenciájú hangok észleléséhez szükséges minimális hangintenzitások, a csak szisztémásan kezelt csoportban szignifikánsan magasabbak voltak, mint a kombinált terápiában részesülők körében. Másként kifejezve, a kombinációs kezelésben részesülők hallása jobbnak bizonyult.
Míg a hagyományos kezelésben részesülők 57,7 százaléka nyerte vissza részben vagy egészben a hallását, addig a lokális és szisztémás gyógyszerelésben egyaránt részülőknél ez az arány 69,8 százalék volt.
