A szerzők a Hungaropharma Zrt. kérésére személyesen mondták fel a műveket a szeptember 25-i jeles nap alkalmából, így azokból videó- és hanganyag is készült.
„A gyógyszerész nagy olvasó, cseppet se gond neki a rémes macskakaparás, mellyel ír a doki.” – eleveníti fel Lackfi János egyik versszakában a gyógyszerészek megannyi különleges képességének egyikét. Merthogy a gyógyszerészek nem csupán egyszerű hétköznapi emberek, ahogyan erre a szerzők mindegyike utal is költeményében.
„Egyszer volt, ez biztos, ismertem jól a lányt, aki mindig az orvosi site-okat bújta. Ő volt az, ki a legszörnyűbb bajokról, a lehető legeslegtöbbet tudta. Képzett szakember – mondták, kik kedvelték. Rémes hipochonder – azért inkább így nevezte a többség.” – Karafiáth Orsolya magáról mintázta verse főszereplőjét, mindketten hipochonderek ugyanis. Ebből kifolyólag a költő sokszor jár gyógyszertárba, mondhatni, a gyógyszerészek központi szerepet játszanak az életében.
„Talán nem is tudod, kiknek segítesz; Zenész, festő, cukrász vagy pék; Mindenkit csak egészségbe repítesz; Ha Te nem lennél, én belehalnék.” – vallja be versében Bártfalvi Sanyi, a Mary Popkids énekese, aki „a világ legjobb arcát” is egy gyógyszerész személyében ismerte meg, aki felajánlotta, hogy baj esetén hívja bármikor, mert talán előbb tud segíteni, mint egy orvos.
A Gyógyszerészek Világnapja alkalmából a Hungaropharma Zrt. kérte fel a szerzőket, hogy foglalják rímbe, amit a szakma képviselőiről gondolnak. Az eredmény magáért beszél: kiderült, hogy a patikusokhoz fűződő viszony alapjaiban más, mint pusztán egy egyszerű vásárló-eladó kapcsolat.
Végszóként Balázs Kornél műkedvelő költő strófája, aki megindító verssel tiszteleg a gyógyszerészek előtt: Szól-e majd róla földi fáma, / milyen nemes a pharma-pálya? / Köszönti-e hálaének őket, / az ügyeletes életmentőket? / Tudják-e majd az eljövendő népek, / milyen lángelmék lettek gyógyszerészek, / hogy rajta van a géniusz-listán / Csontváry-Kosztka és Örkény István?
