Gyógyszermaradványok és vegyszerek is terhelik a Balatont
A melegedő vízhőmérséklet mellett a naptejekből, kerti vegyszerekből és a lakossági gyógyszerhasználatból származó antropogén szennyezők is komoly ökológiai kockázatot jelentenek a Balaton sérülékeny ökoszisztémájára. Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója a hosszú távú, tudományos adatsorok fontosságára és a rendszerszintű kockázatokra figyelmeztet.
A kutatóintézet vezetője rávilágított arra, hogy a problémakör messze túlmutat a puszta hidrológiai adatokon és a felszíni vízszint ingadozásán. Mint elmondta:
„A Balatonra egyszerre nehezedik a parti beépítés, a nádasok pusztulása, a naptejekből, vegyszerekből és gyógyszermaradványokból származó terhelés, a horgászat során bejutó nagy mennyiségű szerves anyag és a klímaváltozás miatt melegedő víz hatása...”
Ez az összetett, úgynevezett koktélhatás komoly aggodalomra ad okot a környezet-egészségügyi és ecopharmacovigilance kutatások terén, mivel a humán terápiából vagy a mindennapi higiéniás szokásokból származó xenobiotikumok folyamatosan jelen vannak a rendszerben. A szakember hangsúlyozta, hogy az ilyen típusú antropogén nyomás felméréséhez és kezeléséhez nem elegendőek az ad-hoc mintavételek:
„...nem alkalmi mérések alapján kellene dönteni, hanem folyamatos, tudományos monitorozásra építve.”
A lakossági tudatosság és a mindennapi szokások közvetlen környezeti következményei kapcsán a főigazgató kiemelte, hogy a mikroszennyezők bejutása globális és lokális szinten egyaránt zajlik.
„A Balaton terheléséről nemcsak nagy beruházások és vízügyi döntések formájában érdemes beszélni. A mindennapi tóhasználat is számít: a naptejek, illatszerek, gyógyszermaradványok és kerti vegyszerek mind bekerülhetnek a rendszerbe.”
Balatonfenyves, 2026. június 29. A drónnal készült felvételen a Balaton alacsony vízállásnál Balatonfenyvesnél 2026. június 29-én. (Fotó: MTI/Vasvári Tamás)
A közvetlen lakossági és turisztikai szennyezők mellett a szélesebb spektrumú kémiai környezetterhelés is fókuszba került, különösen a biocidek alkalmazása terén, amelyek közvetlen toxikológiai kockázatot jelentenek a vízi élőlényekre.
„A tóra nehezedő terhelések közé tartozik a kémiai szúnyogirtás is, amelyet Vasas Gábor szerint lehetőség szerint el kellene hagyni. Mivel nem szelektív, sok más fajt is érinthet, vízi környezetben pedig különösen problémás lehet. A biológiai megoldások felé kellene mozdulni, még akkor is, ha ezek fejlesztést igényelnek.”
A szakértő rámutatott, hogy a Balaton jövőbeli megóvása, valamint a felbukkanó új típusú biológiai és kémiai kockázatok kezelése csakis megalapozott, szisztematikus lépésekkel képzelhető el.
„A Balaton jövője ezért azon múlik, hogy képesek vagyunk-e rendszerszinten gondolkodni róla, ehhez pedig kiszámítható kutatásfinanszírozásra, hosszú távú adatsorokra és a döntésekbe beépülő tudományos eredményekre van szükség.
