Mintegy másfél év telt azóta, hogy meg-, illetve újjáalakult a Gyógyszerügyi Egyeztető Fórum (GYEF), amely konszenzussal szeretné a döntéshozó felé a szereplők, a szektor érdekeit képviselni, javaslatokat tenni. Mint tudjuk, több változás is történt az elmúlt időszakban a szervezetek életében, gondoljunk csak a Hungaropharma vezérigazgatói posztján, a HGYSZ-ben vagy az innovatív egyesületben történt személyi változásokra. Ez az oka annak, hogy legutóbbi, 2022. őszi beszélgetésünk  óta nemigen történt előrelépés a GYEF életében?

Feller Antal (F. A.): Nem gondolom, hogy bármi ilyen jellegű, az átalakulásokkal kapcsolatos oka lenne a megszólalás hiányának. Sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon nehéz és nagyon sok, mélyreható változást előrevetítő időszak van mögöttünk. Mi ezen időszak alatt megpróbáltuk az együttműködés leghatékonyabb formáit kialakítani, belső folyamatainkra figyelni, illetve elindult egy nagyon komoly belső körben végzett munka; elsősorban arra igyekeztünk fókuszálni.

Akkor azt ígérték, mielőbb letesznek az államtitkár asztalára egy rövid-, egy közép- és egy hosszú távú elképzelést, s lényegében meghatároznak egy prioritási sorrendet is, hogy minek a felülvizsgálatára, orvoslására mikor kellene sort keríteni. Hol tart ez a munka?

Zlinszky János (Z. J.): Előző interjúnkat követően, 2022 őszén elkészült egy rövidebb anyag az ágazat helyzetéről, és abban voltak javaslatok is. Bemutattuk az összefogást, hiszen akkor a három alapító szervezethez már csatlakoztak az innovatív és a generikus gyártók is; lényegében lefedetté vált az egész gyógyszerellátási rendszer a gyógyszergyártástól egészen a gyógyszertárakig.

Közben volt egy kamarai választás is. Az elnököt, aki a GYEF munkájába az előző ciklusa alatt nem kapcsolódott be, újra megválasztották. Hankó Zoltán viszont azóta is számos egyeztetést folytatott a kormányzati szervekkel, bár saját nyilatkozata szerint a korábbi stratégiai együttműködést azért nem írták újra alá, mert az mára lényegében kiüresedett. Mit jelent ez a GYEF szempontjából? Esetleg most lehet esély a kamara bevonására?

Lukácsné Fodor Enikő (F. E.): A kamarai választások lehetőséget teremtettek arra, hogy a kollégák átgondolják, milyen irányt válasszanak. Új, fiatal, dinamikus kollégák kerültek a vezetésbe, akik erős motivációval rendelkeznek a megújulásra, illetve arra, hogy be kell látni: szükség van arra, hogy a szakmai szervezetek együtt dolgozzanak. Mindebben nagyon fontos szerintem a GYEF szerepe; ahogyan eddig is, most is azt mondjuk, várjuk a kamarát. 

A gyártói szervezetek miért csatlakoztak ehhez a szervezethez? Mennyiben tudnak többet hozzátenni a saját érdekeik képviseletéhez, ha egy még nagyobb, közös fórumban vesznek részt?

Szalóki Katalin (SZ. K.): Az innovatívak részéről azt gondoljuk, ennek az együttműködésnek az az értéke, hogy a gyógyszeripar minél szélesebb palettáját tudjuk lefedni. A teljes gyógyszerellátási lánc lefedése akkor lehetséges, ha az eleje is ott van, hiszen a gyógyszerek tőlünk jutnak el a nagykerekhez és végül a betegekhez. A másik, ami miatt fontosnak tartjuk a GYEF-et, az az érték, hogy ennek a fórumnak köszönhetően széles körben tudjuk megismerni egymás problémáit és lehetőségeit is. Így ugyanis sokkal közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük a rendszer logikáját, mert bármi, ami egyikünkre hat, az valamilyen módon másra is fog hatni. 

Gaszner Péter (G. P.): A generikusokszámára is nagy értéke van az egyeztető fórumnak, hiszen itt mind a három nagy terület jelen van. Az, hogy gyógyszert értékesítünk, nem pusztán üzleti lehetőség, hanem óriási felelősség is. Az ellátási láncot nemcsak a minőségbiztosítás tekintetében kell meghatároznunk, hanem annak érdekében is, hogy az országban mindenki egyenlő esélyekkel juthasson gyógyszerhez. Bármelyik szereplő kiesik ebből a körből, például fenntarthatósági problémák miatt, az gyakorlatilag összeomláshoz vezet. Mi is rendkívül fontosnak tartjuk az innovatív és a generikus gyártók közötti szimbiózist, mert a fejlett társadalmakban mindig szolidaritási alapon történik a gyógyszerek finanszírozása. A legmodernebb, innovatív terápiák csak akkor tudnak eljutni a betegekhez, ha megfelelő mértékű állami finanszírozás áll rendelkezésre. Az állami finanszírozás mértékét pedig a társadalom teljesítőképessége határozza meg, s ebben a generikusok úgy vesznek részt, hogy az alacsonyabb gyógyszerárakkal jelentős megtakarítást tudnak a gyógyszerkassza számára elérni – generikusok és innovatív gyártók tehát egymásra vannak utalva.

Zlinszky úr meg is fogalmazta legutóbb: az lenne jó, ha nem egymás kárára, hanem egymást segítve lehetne képviselni az érdekeket.

Z. J.: Jelenleg nemcsak a Magyar Gyógyszerészi Kamara, hanem a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége és a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság is hiányzik a GYEF-ből; mindannyiukat többször hívtuk, hogy csatlakozzanak. A GYEF-nek az eddig elhangzottakon felül még két óriási előnye van. A problémákat és a megoldási javaslatokat – ha vannak –, rendszerszinten tudjuk megfogalmazni. Senki sem a saját érdekeit próbálja képviselni; mindent átbeszélünk, mert attól egy rendszer nem lesz jobb, hogy egy lyukat betömünk, de csinálunk kettőt. Úgy gondolom, az elmúlt években-évtizedben a kormányzat irányába csak egy szűk csatornán keresztül jutottak el a szektorban felmerülő gondok, az információk. A GYEF más szemszögből is meg tudja mutatni, milyen tendenciák vannak, milyen bajok adódhatnak, amelyek később súlyos gondokat okozhatnak.

Hol tartunk most? Találkoztak azóta az államtitkárság képviselőivel? Mi történt az elmúlt évben?

Háttérmunka zajlott és zajlik. Az államtitkárságra az első találkozón megbeszélteknek megfelelően eljuttattunk egy rövidebb anyagot, de az, hogy a teljes szektorra vonatkozóan el tudjuk készíteni a közép- és hosszabb távon fontos javaslatokat tartalmazó csomagot, az nem féléves munka. Ráadásul mindeközben számos változás volt a szektorban, akár csak a fiókpatikákat, vagy a kórházi gyógyszertárak koncesszióba adásának tervét illetően.

Magam is szerettem volna beszélni ezekről, de nem csak a kell-e gyógyszerész vagy sem a fiókpatikákba kérdésről, amelyben egyes vélemények szerint a HGYSZ álláspontja érvényesült, még ha nem is teljesen, hanem arról is, hogy volt egy újabb gyógyszerbefogadás, de mennyi szer áll még sorban, vagy hogy megújult az extraprofitadóra vonatkozó szabályozás, de tényleg megfelelő, könnyebbséget jelent az az ipar számára? És a nagykereskedők: enyhült a költségek és az infláció okozta nyomás? Nemrégiben olvastam egy kamarai véleményt, hogy mintegy 40 milliárdos eredményt mutatnak a patikák, de annak fele a nagykereskedői visszatérítés, amely javarészt csak az érdekkörbe tartozóknak jó…

SZ. K.: A befogadás nagyon pozitív fejlemény, hiszen két éve nem volt ilyen, ami azt jelenti, hogy az innovatív készítményekhez való hozzájutás csak nagyon sporadikusan tudott működni, az egyéni méltányosság segítségével. Az a kör, ami januártól bekerült, alapvetően azokat a gyógyszereket jelenti, amelyek befogadását tavaly nyárig kérték a gyártók. Azaz, ismét vannak befogadásra váró készítmények. Nem lehetünk telhetetlenek, de abban reménykedünk, hogy legalább évente egyszer lesz befogadás.

Volt is ígéret a befogadás egyszerűsödésére Bidló Judittól, aki ráadásul finanszírozási-gyógyszerügyi területről érkezett a helyettes államtitkári székbe.

Így van, és az ígéretek egy része meg is valósult; bizonyos adminisztratív változásokat tényleg eszközöltek a befogadások, illetve a finanszírozási protokollok terén. A legnagyobb kérdés még mindig az, hogy mikor kívánnak befogadni új szereket. Nyilván itt a kassza tartásáról is szó van, látjuk, hogy konstans módon alulfinanszírozott az egész iparág, különös tekintettel a gyógyszerre. Amikor eleve alultervezünk, nehéz tartani a kasszát…

…nincs is olyan év, amikor sikerülne…

Pontosan, ezért talán új megközelítésre lenne szükség. Nyilván kell dolgozni a fenntartható finanszírozáson, de azt is meg kell nézni, mi a lakosság szükséglete. Nem lehet elvenni az emberektől a gyógyulás vágyát! A mesterséges intelligenciának köszönhetően valószínűleg az új molekulák száma is nőni fog, nem várhatjuk tehát, hogy kevesebb új szer lesz a piacon, ezért is fontos az innovatív és generikus egyensúly, ezért is fontos, hogy folyamatosan beszélgessenek az iparág szereplői, így tudjuk segíteni a döntéshozók munkáját. Ami az adókat illeti: azt gondoljuk, borzasztóan káros, ami jelenleg történik. A kormány egy-egy ilyen döntéssel nem egy-egy szereplőt, hanem az egész iparágat hozza nehéz helyzetbe – azt az iparágat, ami a legnagyobb hozzáadott értéket jelenti az innováció területén, valamint egészséget ad a lakosságnak. És mindenki egyetért abban, hogy mindennek a végén a betegek isszák meg a levét valamilyen formában. 

G. P.: Érdemes különbséget tenni az extraprofitadó és a támogatás visszatérítése között. Az extraprofitadó nem mindenkit érint, és itt valóban történt könnyítés, de nagyon érzékenyen érintett bennünket a visszatérítési kötelezettség ezzel egyidejű megemelése. A 10 ezer forint feletti árkategóriában a visszatérítés mértéke először 20-ról 28%-ra, majd 28-ról 40%-ra nőtt. Mindez jelentősen érinti az innovatív mellett a generikus ipart is, ahol csak minimális mértékű profit van a gyógyszereken, így egy 40%-os adó egyszerűen értelmezhetetlen… Azt gondoljuk, minden ilyen beavatkozás gyakorlatilag a generikus versenyt lehetetleníti el, ami hosszú távon áremelkedéshez vezet, és ez ellentétes a betegek érdekével.

F. A.: Egy ennyire egymásra utalt szektor folyamatos működése szempontjából végtelenül fontos az információcsere, az együttműködés. Olyan szinten egymásra utalt az ágazat minden tagja, hogy a lehető leggyorsabban, pontos információ birtokába kell jutnunk az ellátást érintő kérdésekben – így például a hiánycikkek kérdésében is. Ha az egymásra utalt szereplők között nincs folyamatos információcsere, akkor a legjobb esetben is nagyon nehézkes az együttműködés. Mi ezt szeretnénk kiküszöbölni, a többi közt azzal, hogy megteremtjük a lehetőségét annak, hogy nagyon gyorsan tudjunk információt, véleményt cserélni, közös véleményt kialakítani.

Milyen sűrűn találkoznak? Vagy inkább írásban kommunikálnak?

Írásban nagyon gyakran, naponta vagy hetente többször kapcsolatban vagyunk, de személyesen is szinte kéthetente találkozunk. Ismerve valamennyi együttműködőt, azt gondolom, a nyitottság, ami mindannyiunkat jellemez, az azonnali találkozás lehetőségét is megadja, ha az szükséges.

És mi a további menetrend? Mit gondolnak prioritásnak, mivel fogják megkeresni az egészségügyi kormányzatot? Miben tudnak először konszenzusos álláspontot találni?

Z. J.: Úgy gondolom, fontos volt megtalálnunk azt a három nagy csapásirányt, ami mentén el kell indulnunk. Hosszú távon meg kell nézni a gazdasági fenntarthatóság, finanszírozhatóság kérdését. Ez mindhárom szegmensre igaz. Akkor lesz gyógyszertár, ha fenntartható. Akkor lesz gyógyszer-nagykereskedő, ha fenntartható, és a gyártók akkor fognak Magyarországra hozni terméket, vagy ami még jobb lenne, itt gyártani, fejleszteni, ha az fenntartható. Az együttgondolkodás elején járunk, de azt tudni kell, hogy évente 115 millió gyógyszerész–beteg találkozás van, amiben óriási potenciál rejlik. Nagyon hangzatosan elindultak különféle szolgáltatások, de ma, ha bemegy egy patikába a beteg, azon kívül, hogy megkapja a gyógyszerét, szóban kap tanácsadást, jó esetben esetleg mérnek vérnyomást vagy vércukrot – de ezzel már vannak fenntartásaim – érdemes volna ezt a potenciált jobban kihasználni. A második fókusz a szolgáltatások. Nemrégiben látott napvilágot a hír, hogy Angliában bizonyos terápiás esetekben bevonják a gyógyszerészeket a kezelés megkezdésébe. Az elképzelés mögé tettek 650 millió font támogatást, de a magam részéről azt is megnézném, mennyit takarítanak meg ezzel a háziorvosi oldalon. Ezen adatok tükrében úgy vélem, mind gazdaságilag, mind pedig társadalmilag komoly előrelépés történhet. A harmadik csapásirány, amit mindannyian tapasztalunk a GYEF-ben: a munkaerőhiány és ennek a problémának a megoldása, tehát a képzési rendszer.

Jó, de ezzel a kormány legfeljebb annyit tehet, hogy több pénzt tesz a rendszerbe, hogy emelhessék a fizetéseket, illetve növelheti a képezhetők számát…

Úgy gondolom, mindez a kormány kompetenciája is. Ezek külön-külön nem kezelhető történetek, mint ahogy a három szegmens gondjaira is csak együttesen lehet megoldást találni. A kormány tud tenni azért, hogy a gyógyszertárak megfelelő béreket tudjanak fizetni, fenn tudjanak maradni és tudjanak a beteggel foglalkozni, de sok esetben mindez nem csak pénz kérdése, elegendő lehet a jogszabályok módosítása vagy újak létrehozása is. 

G. P: A GYEF nem csak abban érdekelt, hogy az aktuális problémákat kezelje. Meg kell újítani a teljes rendszert, ezért mi akár évtizede felhalmozódott gondokra is szeretnénk hosszú távú javaslatokat tenni. Ilyen például az oktatás, és ezek nem feltétlenül kerülnek pénzbe. Stratégiát szeretnénk alkotni.

F. A.: Véletlenül sem szeretnénk abba a hibába esni, hogy a GYEF csak vár valamit… És itt vissza is csatolnék a gyógyszerész-utánpótlás és a gyógyszertári dolgozók kérdésre: nagyon sokat beszélgettünk az elmúlt időszakban arról, hogy mi, az ágazat szereplői hogyan tudjuk vonzóvá tenni ezt a területet a középiskolások számára, hogy egy következő lépésben a gyógyszerészi vagy az orvosi hivatást válasszák. Amikor a GYEF a jövőről gondolkodik, akkor keresi a maga szerepét és azt is, hogy mit tud beletenni ebbe a rendszerbe, milyen javaslatokkal tud a kormány felé fordulni. A már elhangzott angliai példa nagyon jó lehetőséget és jövőképet adhat a gyógyszerészet számára is, hogy olyan új szolgáltatásokat vezessen be, amivel tehermentesíteni tudja az egyébként szintén nehéz helyzetben lévő háziorvosi ellátást. Annak érdekében pedig, hogy ehhez a gyógyszerészeknek idejük és energiájuk szabaduljon fel, sokat tud tenni az ellátási lánc többi szereplője is. Ha például bizonyos terheket leveszünk a gyógyszerészetről, például a készletezés, a készlettervezés területén, vagy segítünk az adminisztrációs terhek csökkentésében, az időt adhat számukra arra, hogy felkészüljenek újfajta szolgáltatások nyújtására. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra, és csak közösen a kormányzattal tud megvalósulni, emiatt szeretne a GYEF egy három-, ötéves vagy akár hosszabb távú jövőképet kialakítani. Jelenleg ez a legfontosabb, amivel foglalkozunk, hogy aztán tudjunk javaslatot tenni a szektor többi szereplője és a kormányzat felé is. Az említett angliai példa is része annak a kezdeményezésünknek, hogy bemutassuk a már működő „jó gyakorlatokat”.

F. E.: A lakosság gyógyszerellátása közös ügyünk. Nagyon innovatív digitalizációs folyamatok indultak el a háttérben, amelyekre rá kell tudnunk csatlakozni. Tudjuk, hány háziorvos és mennyi betöltetlen körzet van; a háziorvosokról valóban terheket tudnának levenni a gyógyszerészek, hiszen azok az emberek, akik nem jutnak el a háziorvoshoz, a gyógyszertárban fognak megoldást keresni. Ehhez azonban kulcskérdés, hogy el tudjuk dönteni, mi az, amit helyben el tudunk látni, s mivel kell a beteget az ellátórendszernek egy magasabb szintjére tovább küldeni. A másik, hogy nagyon sok adat gyűlik össze a gyógyszertárban a betegekről, ezek rendezése megmutathatja azt is, miben, mikor tudnánk még a rendelkezésükre állni – gondoljunk csak a vakcinációra, a gyógyszerészi gondozásra. Ezeknek az információknak azonban a megfelelő informatikai rendszeren keresztül el kell jutnia a beteg kezelőorvosához: az EESZT-ben még rendkívül sok lehetőség van, amit tudnunk kell megfelelően kihasználni. Nagyon jó, ha segítséget kapunk például a készletezés tervezésében, mert azáltal időnk szabadul fel, amit a beteg érdekében másra tudunk felhasználni – így tud a körforgás teljessé válni.

Z. J.: Mindannyiunk szavaiból kitűnik, nem az a cél, hogy ennyi és ennyi pénzt akarunk. Konstruktív javaslatokkal készülünk. Természetesen szükség van új forrásokra, de magában ez biztosan nem elegendő. Rendszerszintű változásokra is szükség van közép és hosszú távon. 

Milyen évre számítanak? És ez itt akkor a kívánságműsor helye… 

F. E.: Nagyon számítok a kiszámíthatóbb jogi környezetre, az egyéni szolgáltatások terén az elmozdulásra, a digitalizációban rejlő változások jobb kihasználására.

G. P.: A generikusok számára a 10 ezer forint feletti, 40%-os különadó kivezetése esszenciális. A GYEF szintjén pedig reméljük, hogy a kezdeményezéseink eljutnak a döntéshozókhoz és megfontolásra alkalmasnak találják azokat, mert ez egy nagyon értékes együttműködés.

SZ. K.: Nem tudom, mekkora a realitása, de a gyártók az adókivezetés azonnaliságát várnák. Reméljük, a kormányzat is megérti, hogy fenntarthatatlanná vált a helyzet. Azt várnám, hogy a kormány felismeri azt az együttműködési lehetőséget, ami bennünk van, és amivel hatékonyabbá tehető a rendszer. Utalnék még arra, hogy idén a második fél évben Magyarország lesz az EU Tanácsának soros elnöke. Jelenleg tárgyalja az EU a gyógyszercsomag felülvizsgálatát, ami nagy lehetőség, még intenzívebb párbeszédre ad lehetőséget. Mindannyiunk legfontosabb feladata, hogy megértessük, véges a gyógyszerek hozzáférhetősége. Nem szabad farkast kiáltanunk, hogy milyen ellátási nehézségek vannak, de mindenki érzi, egyre nagyobb nehézségbe ütközik bizonyos gyógyszerek beszerzése, forgalmazása, és van az a pont, amikor ezek a döntések nem Magyarországon fognak megszületni…

F. A.: Korábban nem reagáltam a gyógyszertárak jövedelmezőségéhez hozzájáruló kedvezmények kérdésére, de most itt talán erre is érdemes kitérni. Az az engedmény, amit a nagykereskedők a gyógyszertáraknak adni tudnak, nyilvánvalóan forgalomarányos kedvezmény, azt viszont mindenképpen szeretném visszautasítani, hogy a nagykereskedők előnyben részesítenék „az érdekkörükbe tartozókat” a hiánycikkek ellátása során. Nemrégiben visszavonult vezérigazgatóként mondom, például a Hungaropharma átfogó ellenőrzött eljárásrendet vezetett be arra nézve, hogy miként osztja el a nagykereskedő a szűk-, illetve hiánycikkeket a gyógyszertárak között, annak érdekében, hogy azokhoz valamilyen szinten mindenütt hozzájuthassanak. És épp e gondolatmenet mutatja, miért lenne fontos a kommunikáció a szektor minden szereplőjével, a kamarával, a MAGYOSZ-szal, hiszen az ilyen feltételezéseket, adott esetben gyanúsítgatásokat nagyon gyorsan rövidre tudjuk zárni, hogy ne égjenek be a köztudatba olyan információk, amelyek nem igazak. 

Z. J.: Remélem, a kormány is felismeri azt a lehetőséget, tudást, ami a GYEF keretei között adott. Bízom benne, hogy elindul egy olyan jogszabályalkotás, ami pozitívabban lendíti előre a lakossági gyógyszerellátást. Nagyon remélem, véget ér az a gyakorlat, hogy szervezetek önállóan próbálnak megoldani problémákat más szervezetekkel való együttműködés helyett. Ha a magángyógyszerészek tudnak a hálózatosokkal egy asztalnál ülni, pedig nem értenek egyet mindenben, de megbeszélik a problémákat, megtalálják azt az utat, amin közösen együtt tudnak menni, akkor más is megtehetné ugyanezt. Nem kellene a feszültségeket folyamatosan gerjeszteni. Ma, ha egy pályaválasztás előtt álló tizenéves az ágazatról olvas, akkor szinte csak negatív híreket lát a gyógyszer-kiskereskedelemről. Ki akar olyan pályát választani, ahol a szakma szépsége és sikeressége helyett a hírek mindig csak a gondokról és problémákról szólnak?

Talán példát adhatnának az egész országnak…

F. A.: Igen. Tulajdonképpen ennek is örülnénk… Reméljük, hogy ez a párbeszéd példaértékű lesz.

(Borítókép: Pexels/Pixabay)