Ha a gyártók nem akarják, hogy egy adott országban működésük megtérülése tartósan és túlságosan nagy mértékben romoljon, akkor cselekedniük kell. A Portfolio egyik beszélgetőpartnere arra mutatott rá, hogy a 40 százalékos mérték brutális emelés és sok termék esetében nem is ad más alternatívát, mint hogy kivonják ezeket a hazai társadalombiztosítási támogatási körből. Ha a különadó mértéke 28 százalékról 30 százalékra emelkedett volna, akkor a gyártók a legtöbb esetben még számolgattak volna, hogy milyen korrekciókkal jönne ki a matek.

Ha azt látja egy adott gyógyszermulti, hogy esély sincs a megtérülés javítására, akkor dönthet a portfóliótisztítás mellett. Ez megvalósulhat úgy, hogy "csak" a TB-támogatotti körből vonja ki kulcsfontosságú termékeit, vagy az egész leánycég kivonul az országból, amit visszavonni már nem lehet.

A piaci folyamatokat jól ismerő szakember ennek kapcsán azt emelte ki, hogy ez a szektor nem úgy működik, mint más szektorok, például, amelyeket az elmúlt években árstopokkal sújtott a kormány, és a menetközben előálló piaci anomáliákat folyamatosan kezelte. Nem állhat ehhez a piachoz is olyan magatartással, hogy ha majd baj lesz, akkor kezeli. Egy kivonulást, egy gyógyszerkivonást ugyanis "nem lehet visszacsinálni, a bizalmat elveszíteni nagyon könnyű, de visszaszerezni óriási meló". Szerinte nem kizárt, hogy egy ilyen brutális tehernövekedés után az ágazat meglépi azt, amivel eddig csak fenyegetőzött az elmúlt években, és termékeket von ki a támogatotti körből.

Nagy kérdés, hogy ezek után mi történne a patikákban:

• Lesz termék csak teljes áron, vagyis a betegek sokkal drágábban szerezhetik be a jól megszokott és bevált készítményeiket.
• Nem lesz kapható az egész országban, legfeljebb más országokból sokkal drágábban (akár Németországból, német áron) importálhatja be hazánk. Ez esetben helyettesítő termékre kell a betegeknek átállniuk, ami akár másképp is hathat, vagy másképp kell szednie.

Érdekes lesz látni, hogy a drasztikus gyártói döntések bekövetkeznek-e kulcsfontosságú, illetve kritikus gyógyszerek esetében, amelyek például az allergiás vagy a cukorbetegek számára életbevágóak. Ha a diabéteszes betegek esetében a két legnagyobb multinacionális vállalat egyik pillanatról a másikra úgy döntene, hogy már nem szállít gyógyszert, akkor a hirtelen előálló hatalmas gyógyszerhiány megoldhatatlan lenne, rövid időn belül több százezer, akár milliónyi beteg kerülhet kényszerhelyzetbe, innentől kezdve pedig már belegondolni is ijesztő, hogy milyen élettani következményekkel járna az egyének esetében.

Ezen túlmenően is lehetnek azonban olyan, a cégek szemszögéből üzletileg racionális gyártói válaszlépések, amelyek a magyar gazdaság és betegtársadalom szempontjából súlyos következményekkel járhatnak:

• Mint ahogyan az a kiskereskedő cégeknél is történt (áremelések, továbbhárítás), előfordulhat, hogy a bizonyos gyógyszereken így veszteséget termelő forgalmazó árakat emel ott, ahol erre rugalmasabban lehetősége van (recept nélküli készítmények).
• Az adóemelés a befektetői hangulatra is rámyomja a bélyegét. Amikor a nemzetközi cégcsoport a későbbi új befektetéseinek, illetve klinikai vizsgálatainak keres helyet, akkor hazánk természetes módon sorolódhat hátrébb. Ha kevesebb új klinikai vizsgálat érkezik Magyarországra, annak több másodkörös következménye is lehet: egyrészt így a magyar betegek nem jutnak kísérleti terápiákhoz, fontos esélytől eshetnek el, másrészt ezért számukra az állam fogja fizetni a meglévő gyógyszerekhez a hozzáférést, harmadrészt pedig a kutatásokkal járó plusz forrásoktól esnek el hazai egészségügyi intézmények és orvosok.
• Amennyiben a nemzetközi anyacég profitelvárásai a különadóterhek emelése után sem változnak, akkor a kieső nyereséget a költségek racionalizálásával kell kompenzálni, ami többek között a magyarországi operációkban leépítéseket eredményezne (ha nem arra a következtetésre jut az anyacég, hogy bezárja az itteni irodáját és kivonul).

Összességében jól látható, hogy a kormány ezzel a gyógyszeripart érintő adóemelésével túl nagy árat fizethet, súlyos mellékhatásokat vállalt fel mindössze 40 milliárd forintnyi egyenlegjavítás érdekében. A kormány megint az adóprés emelésével operált az egyenlegjavítás érdekében, ez pedig a hagyományos közgazdasági megközelítések értékelése szerint rombolja a gazdasági növekedést.

Borítókép: PharmaOnline archív