Az európai adatok is indokolttá teszik a fokozott figyelmet: 2024-ben az EU és az Európai Gazdasági Térség országaiban több mint 106 ezer gonorrhoeás és közel 46 ezer szifiliszes esetet jelentettek. A gonorrhoea előfordulása 2015 és 2024 között több mint négyszeresére nőtt, a szifiliszé pedig több mint megduplázódott. Magyarországon a szifilisz 2024-es bejelentési aránya – 18 eset százezer lakosra – az egyik legmagasabb volt Európában.[2]
A tünetmentesség nem jelent fertőzésmentességet
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint naponta több mint egymillió új, gyógyítható STI-fertőzés történik világszerte, ezek jelentős része azonban nem jár észrevehető tünetekkel. A chlamydia és egyes HPV-fertőzések mellett a HIV, a hepatitisz vagy a szifilisz is hosszabb ideig maradhat rejtve.[3]
A tünetmentesség nem jelent fertőzésmentességet. A laborvizsgálat olyan fertőzéseket is felfedhet, amelyekről az érintett nem tud, miközben tudtán kívül továbbadhatja azt partnerének. A legtöbb STI időben felismerve kezelhető vagy kontrollálható, ezért sokszor éppen a fel nem ismert fertőzés jelenti a legnagyobb kockázatot. Panaszmentesen reaches indokolt lehet a szűrés például új partnerkapcsolat, partnercsere, védekezés nélküli együttlét vagy gyermekvállalás tervezése esetén. A megfelelő vizsgálati kör ugyanakkor mindenkinél eltérő lehet, ezért azt az egyéni élethelyzethez, az esetleges tünetekhez és a kockázati tényezőkhöz szükséges igazítani.
A minták elemzése laboratóriumban történik
A korszerű STI-diagnosztika többféle vizsgálati módszert kombinál. A PCR-alapú molekuláris vizsgálatok közvetlenül a kórokozók örökítőanyagát keresik, és már kis mennyiségű kórokozó kimutatására is alkalmasak. Ezzel a módszerrel vizsgálható többek között a chlamydia, a gonorrhoea, számos további bakteriális fertőzés, valamint a HPV jelenléte és bizonyos esetekben annak típusa is. A HIV-, hepatitisz- és szifiliszfertőzések felismerésében ezzel szemben a vérmintából végzett szerológiai vizsgálatoknak van kiemelt szerepük.
Az önmintavételes vizsgálatok nem otthon kiértékelt gyorstesztek: a levett minták elemzése ellenőrzött laboratóriumi körülmények között, molekuláris diagnosztikai módszerekkel történik. A nőknél alkalmazható hüvelyi mintavevő bizonyos fertőzések, például a HPV, chlamydia és a gonorrhoea PCR-alapú szűrésében kiemelkedően jó diagnosztikai teljesítményt nyújthat. A megfelelően levett önminta szakmailag elfogadott és megbízható alternatíva lehet.
A legmodernebb laboratóriumi módszer sem tudja pótolni a megfelelően levett mintát, ezért elengedhetetlen a mintavételi útmutató pontos követése. Nők esetében a hüvelyi mintavevő kefe egyszerűen használható, ugyanakkor megfelelő mintát biztosíthat a nagy érzékenységű molekuláris vizsgálatokhoz.
Egyetlen mintatípus nem alkalmas valamennyi STI azonosítására. Az átfogóbb szűrőcsomagok ezért a hüvelyi önmintából vagy vizeletmintából végzett PCR-vizsgálatot vérvizsgálattal egészítik ki. Míg az előbbi közvetlenül bizonyos kórokozók genetikai állományát mutatja ki, a szerológiai vizsgálat a fertőzéshez kapcsolódó antigéneket vagy az immunrendszer válaszát vizsgálja. A két módszer kombinációja így többféle fertőzésről adhat információt, mint bármelyik önmagában.
A korai felismerés a hepatitisznél is kulcsfontosságú
A vírusos májgyulladás hosszú időn keresztül észrevétlen maradhat, miközben súlyos májbetegséghez vagy akár a májat érintő daganatos megbetegedéshez vezethet. A hepatitis B szexuális úton is terjedhet, ezért vizsgálata az STI-szűrések fontos része lehet. Vérvizsgálattal tisztázható, hogy fennáll-e fertőzés, valaki korábban átesett-e rajta, illetve rendelkezik-e védettséggel. A hepatitis B ellen biztonságos és hatékony védőoltás áll rendelkezésre. A hepatitis C elsősorban vérrel terjed, bizonyos helyzetekben azonban szexuális úton is átadható.
A laboratóriumi vizsgálatok nemcsak a fertőzés tényét, hanem egyes esetekben a fertőzési előzményeket és a védettségi állapotot is segíthetik tisztázni. A hepatitis B ellen védőoltással lehet védekezni, a hepatitis C pedig ma már az esetek nagy részében eredményesen gyógyítható – ehhez azonban először fel kell ismerni a fertőzést.
Az önmintavétel szerepe az ellátásban
A szégyenérzet, a vizsgálattól való félelem vagy a halogatás sokakat visszatarthat attól, hogy időben szűrésre menjenek. Az önmintavétel nagyobb diszkréciót és érzelmi komfortot biztosíthat, ezáltal olyan emberek számára is könnyebbé teheti a részvételt, akik a hagyományos ellátásban nehezebben szánnák rá magukat a vizsgálatra.
Az önmintavételi lehetőségek elérhetővé tétele társadalmi szempontból is jelentős: csökkentheti a szűréshez kapcsolódó belépési küszöböt, így szélesebb kör számára teheti természetesebbé a szexuális egészséggel való tudatos foglalkozást, segítve, hogy az STI-szűrés a mindennapi egészségtudatosság és a felelős öngondoskodás részévé váljon.
A pozitív eredményt szakorvosi konzultációnak kell követnie
A laboreredményt minden esetben a tünetmentességgel vagy tünetekkel, az előzményekkel, az expozíció óta eltelt idővel és az egyéni kockázatokkal együtt kell értelmezni. A túl korán elvégzett vizsgálat az úgynevezett diagnosztikai ablakperiódus miatt negatív lehet akkor is, ha a fertőzés már jelen van, ezért bizonyos esetekben ismételt vizsgálatra lehet szükség.
Pozitív eredmény esetén elengedhetetlen szakorvoshoz fordulni, aki meghatározza a szükséges további vizsgálatokat, kezelést és utánkövetést. A partner vagy partnerek értesítése és szükség szerinti szűrése szintén nélkülözhetetlen a továbbfertőzés és az újrafertőződés megelőzéséhez.
A kezeletlen STI-k hosszú távon meddőséghez, krónikus kismedencei gyulladáshoz, méhen kívüli terhességhez, idegrendszeri vagy szív-érrendszeri szövődményekhez vezethetnek, egyes HPV-típusok pedig daganatos betegségek kialakulásában is szerepet játszhatnak. A pozitív lelet nem ok a pánikra, hanem jelzés arra, hogy meg kell tenni a megfelelő diagnosztikai és terápiás lépéseket. A szexuális úton terjedő fertőzések bárkit érinthetnek, a szűrés pedig az egyéni és a partneri egészség védelmét szolgáló felelős döntés.
[1] NNGYK 2024 https://antsz.hu/data/cms114785/OSAP_STD_2024_honlapra.pdf
[2] ECDC 2024 https://www.ecdc.europa.eu/sites/default/files/documents/AER%20gonorrhea%202024.pdf
[3] WHO 2025 https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/sexually-transmitted-infections-%28stis%29
Borítókép: archív/adobestock
