A minisztérium hangsúlyozza: a jogszabálytervezet jelenleg zárt körű előzetes szakmai egyeztetésen van az érintett szakmai szervezeteknél és kamaráknál. Az előzetes szakmai véleményezés nem azonos a nyilvánosan meghirdetett, általános társadalmi egyeztetéssel, ami a folyamat későbbi eleme. Az előzetes szakmai egyeztetés – amit az Egészségügyi Minisztérium fontos szakmai párbeszédként értékel – éppen azt szolgálja, hogy az érintett szakmai szereplők a jogszabály-előkészítés korai szakaszában azonosítsák a problémákat, értékeljék a lehetséges következményeket, és módosító javaslatokat tegyenek. Az ilyen egyeztetés során a normaszöveg még érdemben változhat, akár jelentős mértékben is.
A betegek kötelező tájékoztatása
Ha a kezelőorvos olyan terápiát választ, amelynek nincs rendszerszintű finanszírozása, egyúttal kockázatot is vállal, például azt, hogy keveset tudunk a gyógyszer hatásosságáról és biztonságosságáról, vagy hogy garantálható a gyógyszer időbeni beszerzése. Ezekről a kockázatokról betegeket eddig nem mindig tájékoztatták megfelelően, és sokszor a dokumentáció is hiányos volt. A jogszabálytervezet alapján az érintett pácienseknek és családjaiknak jogukban áll tudni, hogy a kérelmezett technológia mekkora egészségnyereséget ígér számukra. Ezért a kérelmező orvosnak az új jogszabálytervezet alapján kötelező ismertetnie a páciens és a közfinanszírozó részére a várható egészségnyereség mértékét a szükséges szakirodalmi hivatkozások alapján.
A jelenlegi jogszabályi korlátok feloldása
A jelenlegi szabály alapján egy méltányossági engedélyben legfeljebb 8 millió forint értékű gyógyszer utalványozható. Számos gyógyszer esetén emiatt csak egyhavi dózist lehet felírni, a következő havi gyógyszerhez új kérelmet kell benyújtani. A törvényi korlát alapján mindemellett nem lehet a génterápiák többségét egyedi méltányoság keretében finanszírozni. Ennek a helyzetnek a feloldására a tervezet az egy beteg ellátására jutó méltányossági támogatás maximális támogatási összeghatárának éves összegét az egy főre jutó GDP tízszeresében határozza meg. Ily módon a mostani értékhatárt éves szinten veszi csak figyelembe, amely megkönnyíti a betegek terápiához való hozzájutását, ráadásul a GDP bővülésével az értékhatár folyamatosan nőni fog. A génterápiák esetében a felső határt a GDP ötvenszeresében határozza meg a javaslat.
Kiemelendő, hogy ezek az értékhatárok nem zárnak ki egyetlen olyan gyógyszert és egészségügyi technológiát sem az egyedi méltányossági finanszírozásból, amelynek most is ilyen módon történik a finanszírozása. A gyártók felelősségének hangsúlyozása. Az egyedi méltányosság keretében nyújtott gyógyszerek és egészségügyi technológiák jelentős részénél a gyártók nem kérelmezték a társadalombiztosítási befogadást. Ennek hiányában a magyar állam nem is nyújthat tb-támogatást ezekhez a gyógyszerekhez, vagyis a magyar betegek a gyártók döntése miatt nem férhetnek hozzá az innovatív technológiákhoz. Ezzel párhuzamosan a gyártók hazai árai nem alacsonyabbak, sőt számos esetben magasabbak, mint a nyugat-európai gyógyszerárak. Amennyiben az nyugat-európai országokhoz képest alacsonyabb hazai GDP-hez igazítjuk a gyógyszerek árait, úgy ugyanakkora büdzséből sokkal több betegnek tudunk megfelelő ellátást biztosítani. Ennek érdekében a gyógyszergyártókat arra ösztönözzük, hogy egyrészt adják be a gyógyszereik támogatási kérelmét, másrészt a kérelem elbírálása alatt biztosítsanak jelentős árkedvezményt a hazai betegek részére. Amennyiben az árkedvezmény mértéke tükrözi a mostani befogadott technológiák általános árkedvezményét, valamint a hazai és nyugat-európai GDP közötti különbséget, úgy a betegek nagyobb eséllyel juthatnak hozzá az ellátáshoz az egyedi méltányosság keretében. A felíró orvosok költségérzékenységének fokozása.
Jelenleg számos felíró orvos nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy az egyedi méltányosság keretében felírt technológiáknak mekkora a költsége a rendszerszinten befogadott technológiákhoz képest. Más esetekben a gyógyszergyártók és a felíró orvosok közötti közvetlen érdekeltségi kapcsolat eredményezi azt, hogy az orvos kifejezetten a drágább technológiák felírását helyezi előtérbe még akkor is, ha a drágább technológia nem garantál számottevő többlet egészségnyereséget vagy a technológia biztonságossága kellő mértékben nem bizonyított. Ezért olyan esetekben, amelyekben a gyártók nem kezdeményezték a társadalombiztosítási befogadást a magyar betegek részére, és nem biztosítják a nyugat-európai áraknál alacsonyabb árat, a felíró orvos intézményi vezetésének jóváhagyása szükséges a költségek 10%-os fedezéséhez. Ugyanakkor az intézmény költségvetésében az indokolt költségeket a közfinanszírozó megtéríti, azaz a betegeket nem éri veszteség a felíró orvosok költségérzékenységének fokozásával. A tervezett jogszabályi változások az új kérelmekre vonatkoznak majd.
Olyan betegek esetében tehát, akik már elkezdték a terápiájukat egyedi méltányossági finanszírozással, annak folytatását a jogszabályok változása esetén is biztosítani fogja a NEAK. „Mindig nyitottak vagyunk a szakmai párbeszédre, és várjuk az érintettek részvételét is a folyamatban, tekintettel arra is, hogy a témában érintett betegek és családtagjaik az elmúlt években már így is számos bizonytalanságot, nehézséget, kiszolgáltatottságot éltek át az egyedi méltányossági gyógyszerfinanszírozás rendszerében. Éppen ezeknek a problémáknak a kezelése miatt folyik most a szabályozás szakmai újragondolása” – fogalmazott Hegedűs Zsolt. Hozzátette: „A szakmai egyeztetés lefolytatása után a társadalmi egyeztetés következik. A tervezetünk célja világos: a rendszeres társadalombiztosítási befogadás erősítése, a gyógyszerfinanszírozás kiszámíthatóbbá tétele, az árkontroll, és bizonyos esetekben a betegek gyorsabb hozzáférésének elősegítése is. Ezért dolgozunk nap mint nap.”
(forrás: Egészségügyi Minisztérium)
(Fotó: hgysz.hu)
