– Milyen a magyar lakosság kardiovaszkuláris egészségi állapota? Rendelkezésre áll esetleg specifikusan orvosokra, gyógyszerészekre vonatkozó adat?

– Magyarországon a kardiovaszkuláris betegségek jelentik a vezető halálokot férfiak és nők körében egyaránt, az összhalálozás felének a hátterében kardiovaszkuláris ok áll. Nők esetében tíz évvel később, a posztmenopauzában jelentkezik a fokozott kardiovaszkuláris kockázat, addig érvényesül az ösztrogén védő hatása, viszont ekkor a nők sokkal súlyosabban érintettek. Specifikusan orvosokra, gyógyszerészekre vonatkozó adatot nem ismerek, azonban azt lehet tudni, hogy a fokozott stressz miatt, legalábbis az orvosok között, nagyobb a halandóság, rövidebb a várható élettartam.

– Melyek a legfontosabb szív- és érrendszeri megbetegedéshez vezető rizikófaktorok?

– Az egyik legjelentősebb a dohányzás, illetve a magasvérnyomás-betegség, a különböző vérzsír-rendellenességek (alacsony HDL-, illetve magas LDL- és trigliceridszint), a mozgásszegény életmód és az elhízás. A HDL és a triglicerid szintjét, az obezitást és a vérnyomást erőteljesen befolyásolni lehet az életmóddal, a fizikai aktivitás növelésével és egészséges táplálkozással. Nem változtatható kockázati tényező az életkor, a nem és az örökletes tényezők.

– Jellemző-e a mai középkorosztályra, hogy – akár panaszmentesen, vagy rizikófaktorok gyanúja esetén – elmennek szűrővizsgálatra?

– Az emberek általában nem mennek el a szűrővizsgálatokra, holott a kardiovaszkuláris kockázati tényezők könnyen kiszűrhetők és jelentős mértékben kezelhetők lennének. A dolgozók munkaalkalmassági vizsgálatokon részt vesznek, mert azok évente kötelezőek, ezek során tehát évente egyszer legalább a vérnyomását megmérik mindenkinek.

– Jellemzően mit tesznek a páciensek a prevenció érdekében? Mennyire nyitottak az életmódváltásra, illetve a gyógyszerszedésre?

– Ahogy szűrővizsgálatokra sem mennek el, úgy életmódváltásra sem hajlamosak az emberek, amíg nem szúr, nem fáj. Aki már átesett valamilyen kardiovaszkuláris eseményen, az nyitottabb arra, hogy bevegyen egy-két tablettát, de életmódváltásra még ekkor sem elég nagy a hajlandóság. Magyarországon az emberek nem nagyon érzik azt, hogy nekik is aktívan szerepet kellene vállalniuk az egészségük megőrzésében, helyreállításában. Már óvodás, kisiskolás kortól fontos lenne a testnevelés, de ezen a téren a család szerepe a legnagyobb, ahol sokszor nincs meg az igény az egészséges életmódra, illetve ha meg is lenne, az anyagiak akkor is sokszor közbeszólnak.

– Mikor elég az életmódváltás, illetve mikor kell beavatkozni már gyógyszeres preventív terápiával is?

– Az életmódváltás minden esetben szükséges, az minden terápia alapja. Amikor az életmódváltás már nem elegendő, kiegészítő kezelésként jelenik meg a gyógyszeres terápia. Diszlipidémia esetében pl. sok esetben elég az életmódváltás, de hipertónia fennállásakor sok esetben szükség van gyógyszerre is. A magas vérnyomással élők harmada elhízott, számukra fontos lenne a fogyás is (az elhízottak kétharmada hipertóniás), azonban a fizikai fittség növelése mindenki számára fontos lenne, ahogy a sószegény étkezés is. Akinél szükséges a gyógyszeres terápia, annak esetében is csökkenthető a gyógyszerek száma az életmódbeli változtatások révén.

– Hol tart ma a tudomány, mit várhatunk el a gyógyszeres kardiovaszkuláris prevenciótól?

– A vérlipidszintek befolyásolásában jelentős a gyógyszeres prevenció szerepe, a hipertónia kezelésében is nagyon jók az eredmények, a kardiovaszkuláris betegségek primer, illetve szekunder prevenciójában pedig az aszpirin játszik vezető szerepet.

– Milyen esetekben javasolt a kisdózisú aszpirin terápia elkezdése? Milyen dózis ajánlott a szív- és érrendszeri prevencióra?

– Kétféle esetről van szó, primer, illetve szekunder prevencióról. Szekunder prevenció esetén, vagyis kardiovaszkuláris, cerebrovaszkuláris eseményen átesettek és perifériás artériás betegségben szenvedők számára, amennyiben nincs ellenjavallat (pl. aszpirin-allergia), a szakmai ajánlások szerint kötelező az aszpirin-kezelés, mivel bizonyítottan kb. 25 százalékkal csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot. Szekunder prevenció esetén az előny mindig meghaladja a kockázatot, ilyenkor nincs szükség kockázatbecslésre, mérlegelésre.

Primer prevencióban mérlegelni kell az előny–kockázat-arányt, és a nagy kockázatú esetekben, amikor a szívinfarktus éves kockázata meghaladja az 1 százalékot, javasolt az aszpirin-terápia elkezdése, azaz férfiaknál 45 éves kor felett, nőknél 55 éves kor felett két major kardiovaszkuláris kockázati tényező megléte esetén. A férfiaknál inkább a szívinfarktus esélyét, nőknél a stroke-kockázatot csökkenti jobban az aszpirin. A dózis 75–325 mg, a hatás már nem nő nagyobb adag révén, de a mellékhatások jelentkezése dózisdependens. Magyarországon mind a primer, mind a szekunder prevencióban 100 mg-ot javasolnak.

– Mit lehet tenni, hogy ne alakuljon ki mellékhatás?

– Akinél gyomorpanaszok vannak, vagy ismert, hogy korábban voltak gyomor-eróziói, azoknál H2-receptorblokkoló, illetve protonpumpa-gátló adásával meg kell előzni a mellékhatás kialakulását, vagyis preventíve kell alkalmazni ezeket a szereket az aszpirin adásával egyidejűleg.

– Mikor lehet szükség a terápia felfüggesztésére? Ez milyen veszélyeket rejt magában?

– A sebészek nem szeretnek aszpirin-hatás alatt lévő betegeket operálni a vérzéses szövődmények miatt, bár vannak olyan ajánlások, amelyek szerint ilyenkor sem kell felfüggeszteni az aszpirint. A kisebb beavatkozások, foghúzások esetén pedig egyáltalán nem szükséges az aszpirin-kezelés felfüggesztése.

– A gyógyászatban, így az aszpirin terápiában is a demokratikusabb orvos–beteg-együttműködés a jó compliance és a kedvezőbb hosszú távú életkilátások egyik záloga. Mi lehet ebben a gyógyszerész szerepe?

– Én inkább adherenciának mondanám, mert compliance esetében a beteg szolgai módon végrehajtja az orvos utasításait, aktív szerepe nincs. Az adherencia tágabb fogalom, ekkor a beteg is aktív résztvevő, be van vonva a folyamatba. A gyógyszeres adherencia nagyon rossz Magyarországon, a sztatinszedés például egyötödére esik vissza egy év alatt, a hipertónia szereivel pedig 40 százalékos a perzisztencia. Már 1 hónap után szinte megfeleződik a gyógyszert beszedő betegek száma; ezt a problémát nagyon fontos lenne kezelni, a jó adherencia kialakításával több eredményt lehetne elérni, mint bármi mással. Ebben fontos a gyógyszerészek szerepe, érdemes például rákérdezniük a kardiovaszkuláris szerek esetében, hogy új gyógyszerről van-e szó, vagy figyelmeztetni a pácienst, hogy menjen el az orvoshoz, mielőtt még elfogyna az adott gyógyszer. 

L.HU.PH.GM.20.01.2014.0657