A tanulmány alapján az Index megpróbálta szétszálazni, hogy a rák vs. C-vitamin meccsben mi az, amit el szabad hinni, és mi az online butasággyárak lájkszivattyúit hajtó népmese.
A valódi kutatások mind nagy dózisú C-vitamint vizsgálnak, olyan koncentrációt a hatóanyagból, amit szájon át szedve egyszerűen képtelenség elérni, mert kipisiljük, mielőtt elérne a vérárammal a daganathoz. Intravénásan is macerás a dolog, elvégre mégiscsak savról van szó, amiből ha nagy mennyiséget viszünk be, valamilyen adalékanyaggal semlegesíteni kell a savas hatását, ha nem akarjuk, hogy elszálljon a vér pH-értéke, és acidózisban múljon ki a páciens a daganataival együtt. Kellő elővigyázatossággal viszont brutális adagokat lehet beküldeni a szervezetbe, volt olyan kísérlet, ami testtömeg-kilogrammonként 1500 milligrammot adott be infúzióban naponta. Ez egy 60-70 kilós embernél tíz deka tiszta C-vitamint jelent intravénásan. Mindebből következik, hogy ha bárki a daganatok eltüntetését citrommal, káposztával vagy bármilyen, szájon át szedhető C-vitamin-forrással ígéri, nem szabad hitelt adni a szavainak.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a rák megelőzésében ne lenne fontos szerepe az ilyen, természetes forrású C-vitaminnak (ahogy úgy általában az egészséges étkezésnek és életmódnak). Az aszkorbinsav hatékony antioxidáns, semlegesíti a szabadgyököket, ami kicsit leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a rákkeltő anyagokkal előbb lép reakcióba, mint hogy azok a sejtek DNS-ével tudnának babrálni, és elindítani a féktelen sejtosztódást, vagyis a daganat kialakulását.
A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták több ráktípusnál (prosztata-, hasnyálmirigy-, végbél-, mellhártya-), hogy a nagy dózisú C-vitamin jelentősen csökkentette a tumorsejtek osztódásának ütemét, vagyis lelassította a daganat növekedését. Sőt, azt is megfigyelték, hogy egyes tumortípusoknál az aszkorbinsav citotoxikus, vagyis sejtpusztító hatása felpörgette az autofágiát, vagyis a sejtek természetes önelemésztő folyamatát, ezzel pedig konkrétan csökkentette a tumor méretét.
Több kutatás azt mutatta, hogy a nagy dózisú C-vitamin csökkenti a tumorsejtek érzékenységét a kemoterápiában használt hatóanyagokra, vagyis rontotta a terápia hatékonyságát. Ez a jelenség, hogy valami külső hatás gyengíti a kemoterápia eredményességét, régi fejfájása az onkológiának, de szerencsére egyre több ilyen hatás forrását sikerül azonosítani. Emlékezetes, hogy amikor 2011-ben megtaláltak néhány ilyen, kemoterápia ellen ható fehérjét, az ezobio-álhírgyár ezt úgy fordította le, hogy hivatalosan bűncselekménnyé nyilvánítják a kemoterápiát.
Emberekkel végzett kísérleteket már a 70-es évek óta végeznek a C-vitamin rákellenes hatásait vizsgálva. Mivel akkoriban maga Linus Pauling, a 20. század egyik legnagyobb tudósa, kétszeres Nobel-díjas (ilyen duplán díjazott tudósból összesen négy van; igaz, Pauling a másodikat nem a tudományos munkásságáért kapta) is foglalkozott a témával, az automatikusan komoly reflektorfényt kapott. Főleg, miután klinikai vizsgálattal mutatta ki, hogy a nagy dózisú C-vitamin alkalmazása átlagosan közel egy évvel hosszabbította meg végstádiumú rákos betegek túlélési idejét. Pauling híressé vált kísérletét azonban hiába próbálták később többször is megismételni jobban ellenőrzött körülmények között, sosem sikerült a placebónál jobb eredményt kimutatni.
Ma is zajlanak vizsgálatok a klinikai kísérletek fázisáig eljutott, vagyis valódi rákbetegekkel tesztelt C-vitamin-kúrákkal. Az eredmények meglehetősen vegyesek. Ami biztosnak tűnik, hogy sok esetben sikerül a nagy dózisú C-vitaminnal betegek általános életminőségét, közérzetét javítani, más terápiák mellékhatásait enyhíteni. De vannak még jobb eredmények is, például más szerekkel kombinálva az aszkorbinsavat, elég jó hatékonysággal (12 páciensből 9-nél) sikerült négyes stádiumú, vagyis súlyos hasnyálmirigyrákos pácienseknél megállítani a tumor növekedését. Petefészekrák esetében is sikerült C-vitaminnal más terápiák hatékonyságát jelentősen növelni. Viszont súlyos mellékhatásokat okozott, amikor leukémia, melanóma vagy vastagbélrák kezelésénél kombinálták a már meglevő, és bizonyítottan hatásos megoldásokkal.
Vannak olyan daganattípusok, amiknek a kezelésében sokat segíthet a C-vitamin, és a kísérletek már olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy hamarosan a hivatalos terápiák részévé válhat. Vannak még biztatóbb eredmények, amelyek bizonyos rákfajták gyógyításában nagy előrelépést jelenthetnek, de ezeknek sajnos még sok további vizsgálatra és igazolásra van szükségük, hogy élesben is bevethetőek legyenek. És mindemellett nagyon oda kell figyelni, mert szinte az összes kísérlet azt mutatja, hogy a C-vitamin összeakadhat más terápiák hatóanyagaival, és így több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajt.
Vagyis összességében úgy állunk, hogy a C-vitaminból – főleg más szerekkel kombinálva – egyszer majd lehet hatásos rákellenes gyógymód. De azt kijelenteni, hogy gyógyítaná a rákot, vagy akár csak azt, hogy biztonságosan lehet terápiában használni, tudományosan semmiképpen nem megalapozott.
