Az utazások alatt fellépő efféle tünetegyüttes a csecsemőknél viszonylag ritka, de az életkorral párhuzamosan az előfordulási gyakorisága nő, és 9 éves kor körül kicsúcsosodik. Ezt követően, felnőttkorra ismét ritkábbá válik, majd időskorban – nagy individuális különbségekkel – újra gyakrabban fordul elő.

Mi váltja ki a kellemetlen tüneteket?

A legelfogadottabb magyarázat szerint a kinetózis oka az aktuális és a várt mozgásstimuláció közötti szenzoros konfliktus vagy téves illesztés. Ha például a könyvét olvasó utas a szemével nem tapasztal mozgást, miközben egy nagy sebességgel haladó autóban ül, akkor az agyába érkező vizuális és vesztibuláris információk között ellentmondás alakul ki. 

Az utazási betegség hatékony megelőzésére és kezelésére való igény egyre hangsúlyosabb annak a fényében, hogy az információtechnológia fejlődése, az okostelefonok, tabletek, e-bookok és egyéb, az utazások során nézegetett/olvasgatott készülékek rohamos elterjedése még gyakoribbá teheti a kinetózist. Egy vizsgálat rámutat arra is, hogy az utazás során nézett 3D-filmek gyakrabban provokálnak kinetózist, mint a hagyományos kétdimenziósak.

Milyen gyógyszert ajánlhat az expediáló gyógyszerész?

A kinetózis gyógyszeres kezelésének az alapját az 1940-es évek óta ebben az indikációban (is) javasolt első generációs antihisztaminok (pl. dimenhidrinát, ciklizin, meklizin, prometazin) jelentik. Mint a randomizált elrendezésű klinikai vizsgálatokból kiderült, a kinetózis kezelésében a nem szedáló, második generációs antihisztaminok alkalmazása nem vezet eredményre.

Hazánkban felnőtteknek elsőként ajánlhatók a dimenhidrinátot tartalmazó gyógyszerek – tabletták (50 mg) vagy kúpok (100 mg). A tabletták, a lenyelési nehézség miatt, csak hatéves kor után alkalmazhatók; a hatévesnél fiatalabbak számára végbélkúpként adható dimenhidrinát (25 mg).

Fel kell hívni a betegek figyelmét arra, hogy az optimális gyógyszerhatás érdekében az első gyógyszeradagot – legyen szó akár tablettáról, akár kúpról – az utazás megkezdése előtt kb. fél órával kell bevenni vagy a végbélbe helyezni. Ezt követően, az utazás alatt, szükség esetén újabb adag alkalmazható. A betegeknek azzal is tisztában kell lenniük, hogy ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásaként álmosság, bágyadtság jelentkezésére lehet számítani.

A kinetózis kezelésében – az antihisztaminok mellett – az antimuszkarin vegyületek (pl. szkopolamin) alkalmazásának eredményessége igazolt. Ezek alkalmazásának egyik pozitívuma, hogy nem okoznak fáradtságot, álmosságot. Bár kinetózis kezelésére szolgáló antimuszkarin-tartalmú gyógyszerek Magyarországon nincsenek forgalomban, több külföldi kereshet a magyar gyógyszertárakban szkopolaminos tapaszt, illetve magyar turisták is találkozhatnak külföldi útjaik során a szkopolamin készítményeivel.

„Új” hatóanyagok kutatása és korszerűbb gyógyszerformák fejlesztése

• A „régi” hatóanyagok indikációs körének bővítése megoldást kínálhat az utazási betegség kezelésére. Eddig a fenitoin, a betahisztin, a benzodiazepinek, a barbiturátok, a droperidol, a rizatriptán, valamint a szelektív M₃/M₅ muszkarinreceptor-antagonisták (pl. zamifenacin) alkalmazhatóságát vizsgálták a kinetózis kezelésében, de a jelenlegi kezelési módoknál egyik sem kínál jelentősen kedvezőbb hatás- és mellékhatásspektrumú megoldást.
• Megjegyzendő, hogy a dopamin- (D₂-) antagonista hányáscsillapító vegyületek, illetve a kemoterápia mellékhatásaként jelentkező hányás csillapításában alkalmazott szerotonin- (5HT₃-) antagonista hatóanyagok adagolása kinetózis esetén nem vezet eredményre.
• Az endokannabinoidrendszert aktiváló dexametazon alkalmazása – állatkísérletes adatok alapján – ígéretes kezelési alternatívát kínálhat a jövőben.
• A technológiai fejlesztések közül a nyújtott hatóanyag-felszabadulást biztosító szkopolamintapasz, illetve a fejlesztés alatt álló, gyors hatáskezdetű intranazális szkopolaminbevitel említhető.

Gyógynövények, alternatív gyógymódok, placebo

A gyógynövények közül a gyömbérnek lehet antiemetikus hatása, az ezzel kapcsolatos vizsgálatok azonban egymásnak ellentmondóak, és általában enyhe hatást jeleznek.

Bár egyes klinikai vizsgálatok a P6 akupresszúrás pont stimulálásának a pozitív hatásáról számolnak be, egyelőre az akupresszúra és hasonlóképpen az elektroakupunktúra, illetve a kellemes illatok utazási betegséget enyhítő hatása sem bizonyított.

Emellett, az utazással együtt járó kellemetlenségek mérséklésére homeopátiás szerek is vannak gyógyszertári forgalomban.

Hasznos tudni, hogy a kinetózis megelőzésére és kezelésére irányuló gyógyszeres terápiák, viselkedésterápia, valamint az alternatív kezelési módok kontrollált vizsgálataiban egyaránt erős placebohatásról számolnak be – azaz lényeges, hogy a beteg meg legyen győződve az alkalmazott módszer eredményességéről.

Betegoktatás – mit tehet még a gyógyszerész?

Az ajánlható gyógyszereken túl néhány jó tanács segíthet a kinetózis megelőzésében, csillapításában:

• Hívjuk fel a beteg figyelmét arra, hogy a kellemetlen tünetek elkerüléséhez fontos a látott és az egyensúlyszerv által érzékelt mozgás összehangolása, ami úgy valósítható meg, ha az utazó a stabil horizontot nézi.
• A megfelelő helyválasztás is segíthet: a buszban lehetőleg elöl, a hajóban középen, a repülőgépen a géptörzs területén célszerű ülni, mert ezeken a helyeken érezhető legkevésbé a mozgás.
• Az utazás megkezdése előtt elfogyasztott kis mennyiségű étel segíthet elkerülni az émelygést.
• Ha lehetséges, minél több pihenőt be kell iktatni az utazás során, és ezek alatt javasolt a friss levegőn kicsit mozogni, sétálni.

 Javaslatok a mindennapi gyakorlathoz – evidenciaszintekkel (2)

A evidenciaszint: több randomizált, kontrollált vizsgálaton vagy tanulmányok metaanalízisén alapul.

B evidenciaszint: egy randomizált, kontrollált vizsgálaton vagy több nem randomizált, egybeeső konklúziójú tanulmányon alapul.

C evidenciaszint: csak olyan szakmai konszenzus támasztja alá, amely szakértők egybehangzó véleményén, esetbemutatásokon vagy kisebb vizsgálatok eredményein alapul.

D evidenciaszint: elégtelen bizonyítékon alapuló állítás.

 Irodalom:

1.  Golding JF, Gresty MA. Pathophysiology and treatment of motion sickness. Curr Opin Neurol 2015; 28:83–8.
2. (Brainard A, Gresham C. Prevention and treatment of motion sickness. Am Fam Physician 2014; 90:41-6.