Lavinaként söpört végig a sajtóban, miszerint a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöki posztjáról való lemondásra szólítják fel. Mi áll a háttérben, kik és miért állítanák fel a vezetői székből?
Nem először fordul elő a kamara életében, hogy engem vagy korábbi vezetőket lemondásra szólítanak fel. Egy hatéves szünettel 1998 óta vagyok tagja a kamara vezetésének, és 2000-ben is volt már olyan konfliktus, amely visszahívási eljárásig jutott. Tisztában vagyok vele, kik és milyen indíttatásból melegítették fel most a velem szemben meglévő személyes ellentétüket. Van, amelyik ezek közül évtizedes múltra nyúlik vissza. A mostani helyzet a korábbiakhoz képest annyiban más, hogy közvetlenül az országgyűlési választás után indult el és rátett egy lapáttal a fiam, Hankó Balázs körül kialakult politikai és médiavita.
Azt azonban fontosnak tartom leszögezni, hogy a kezdeményezések nem kamarai fórumokon történtek, és a média erősítette fel ezeket. A múlt szombati küldöttközgyűlésen az elnöki beszámolómat a küldöttek egy ellenszavazattal és hét tartózkodással elfogadták. Vagyis a szakmai, szakmapolitikai munkámat nem kérdőjelezték meg.
Tehát marad az MGYK élén?
Nem láttam okát annak, hogy egy markáns többséggel elfogadott elnöki beszámolót követően, a küldöttközgyűlés és az elnökség támogatásával a hátam mögött különböző támadásokra reagálva teátrálisan lemondjak, vagy bizalmi szavazást kérjek magam ellen. Főleg azután, hogy a beszámolót követő vitában nyilvánvalóvá tettem, ha elfogadják a beszámolót, ez a velem szembeni bizalmat is jelenti. Azt gondolom, ez nem nekem, hanem a Magyar Gyógyszerészi Kamarának ártott volna. Ha a küldöttek a szakmai munkámat nem kérdőjelezték meg, nem feladatom a mimózáskodás.
Ahogy említette, a támadások fő motivációja, hogy az ön fia, Hankó Balázs volt kulturális és innovációs miniszter, akit az NKA-támogatások miatt támadnak. Miként szemléli a helyzetet?
Addig nem tudtam erről, amíg a médiában meg nem jelent. Amit tudok, az az, hogy kormánydöntés született a korábban fel nem használt kulturális források felhasználásáról, és ezt nyilvános pályázatokon, projekt- és nem intézményi támogatásként kell végrehajtani. Egy projekttámogatásnál nekem önmagában a név és az összeg nem mondja meg, hogy a támogatás és a mértéke indokolt-e. Ha valaki tíz koncertre pályázik, más pedig ötven ugyanolyanra, természetes, hogy az utóbbi nagyobb összeget kérhet. Mivel a kultúrát nem művelem, hanem fogyasztom, nekem a lényeg az, hogy mi volt a projekt tartalma, milyen kötelezettségeket vállalt a pályázó, és megtörtént-e a teljesítés. Ha nem, akkor vissza kell fizetni a támogatást. (…)
Mennyire tudja szétválasztani az emberi és apai mivoltát mind az NKA-támogatások körüli botrányt, mind fia miniszterségét illetően?
Apaként ezt nem egyszerű megélni és bízom benne, hogy nem történt jogszabálysértés. Balázs édesanyjával minden nap együtt imádkozunk azért, hogy minél kisebb traumával jöjjön ki ebből. Korrekt, becsületes ember, aki mindig minden munkáját komolyan vette. Egyébként a rendszerváltozás óta számos példa volt arra, hogy az apák miatt megbélyegezték a fiúkat. Egy gyermek ugyan megtagadhatja a szüleit, ám egy szülő sosem fordulhat el a gyermekétől. Ez morálisan vállalhatatlan és ilyet senki nem várhat el tőlünk. Örülünk az eredményeinek és osztozunk a nehézségeiben. Az elmúlt hetekben nemcsak őt, hanem minket is támadnak ismerősök és ismeretlenek egyaránt. Időnként alpári módon, de nem zavar, nem először van ilyenben részem. Ugyanakkor ezek a támadások nem engem és az édesanyját minősítik, hanem azokat, akik minket igyekeznek megalázni.
((Fotó: MKSZkongresszus)
