A témában élen járónak számítanak Alia Crumnak, a Stanford Egyetem viselkedéstudományi kutatójának eredményei. Ő elsősorban a stressz biológiai-kémiai hatásait vizsgálja. Stressz esetén a mellékvese különféle hatású hormonokat termel. A kortizol például segít energiát nyerni a zsírból és cukorból, és a testet, illetve az agyat is segíti ennek az energiának a felhasználásában, míg a dehidroepiandroszteron, azaz a DHEA nevű hormon hatására gyorsabban növekszik az agyállomány a stresszes élmények alatt. Önmagában egyik sem jó vagy rossz stresszhormon, sokkal inkább a kettő közötti arány befolyásolja a stressz hosszú távú egészségügyi hatásait.

A magas kortizolszint például ronthatja az immunrendszer működését és depressziót idézhet elő. Ellenben, ha a DHEA hormonszint a magasabb, akkor csökken a szorongás, a depresszióra való hajlam, a szívbetegség és egyéb, stresszhez köthető betegségek kockázata. A DHEA-kortizol arányt az agyban a stresszreakció növekedési mutatójának is nevezik.

Minél magasabb valakinek a DHEA szintje, annál jobban képes megküzdeni a stresszel. Különböző kísérlethelyzetekben Crum eredményei újra és újra azt igazolták, hogy aki pozitívan, kihívásként tekint a stresszre, annak a DHEA-hormonszintje növekszik meg stresszes helyzetekben, kvázi a szervezete hasznossá alakítja saját maga számára a stresszt.

A teljes cikkért kattintson az unikornis.hu-ra.