Akut gastroenteritis: magas morbiditás, tüneti kezelés

Az akut gastroenteritis (AGE) a gyomor- és bélrendszeri nyálkahártya gyulladásával járó kórkép, amely vizes hasmenéssel, hányingerrel, hányással, hasi görcsös fájdalommal és lázzal társulhat (1). Vezető panasz a hasmenés, amely definíció szerint három vagy több rendellenesen laza vagy vizes széklet ürítését takarja a megelőző 24 órában (2). Az AGE gyermekkorban gyakori, és a legtöbb esetben vírusok állnak a hátterében: jellemzően rotavírus, norovírus, illetve ritkábban adenovírus vagy astrovírus (3). Noha a fejlett országokban az AGE-hez köthető mortalitás messze elmarad a fejlődő országokban tapasztalhatótól, a nyugati világban igen magas az AGE morbiditása, különösen a csecsemők körében. A közösségbe járó csecsemőknél, gyermekeknél kétszer nagyobb gyakorisággal fordul elő AGE, mint az otthon lévőknél. Súlyosbítja a helyzetet, hogy körülbelül minden harmadik esetben a fertőzött gyermek megfertőzi a vele egy háztartásban élőket is. Összességében minden gyermeknél évente 0,3–1,5 AGE-eset fordul elő (3). 

Akut gasztroenteritis esetén a terápia jellemzően tüneti (2). Megjegyzendő, hogy a rutinszerű motilitásgátló kezelés hasmenés esetén nem ajánlott (4). A loperamid adása kisgyermekeknél nem javasolt, láz és véres széklet esetén kerülendő, erős hasi fájdalom esetén pedig kontraindikált. Az adszorbensek (pl. aktív szén) alkalmazása sem javasolt, leginkább a rendelkezésre álló evidenciák hiányosságai miatt. A racekadotril enkefalináz-inhibitor alkalmazása főként gyermekeknél eredményezett kedvező klinikai kimenetelt, így adása ebben a korcsoportban javasolható (2).

A hasmenéssel járó víz- és elektrolitvesztés kezelése

A napi többszöri híg széklet ürítése jelentős víz- és elektrolitvesztéssel jár, amelyet pótolni kell. Ma már számos szakmai szervezet – köztük az Európai Gyermek-gasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság (ESPGHAN) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) – egyértelműen amellett foglal állást, hogy hasmenés esetén az első és legfontosabb teendő az orális rehidráló terápia (ORT), orális rehidráló oldat (ORS) alkalmazásával (1, 2). Az elektrolit- és vízpótlást szolgáló ORT életkortól és a hasmenés kiváltó okától függetlenül ajánlott: vagyis csecsemőkortól kezdve alkalmazható, vírus, baktérium vagy protozoon okozta hasmenés esetén, utazások alatt, közösségben vagy otthon kialakuló hasmenés esetén egyaránt javasolt. Az ORT ellenjavallata a csillapíthatatlan hányás, a tudatzavar, a sokkos állapot, a metabolikus alkalózis, az anuria és a monoszacharid-malabszorpció; ilyen esetekben intravénás folyadék- és elektrolitpótlásra kerül sor, kórházi körülmények között (2).

Miért éppen egy alacsony ozmolalitású sós és cukros oldat?

Az orális rehidráló terápia kivitelezésére alkalmas ORS nátrium-, kálium-, klorid- és citrátionokat, valamint glükózt tartalmaz – kiegyensúlyozott arányban, vízben feloldva. A glükóz jelenlétét az ORS-ben az intesztinális nátrium-glükóz kotranszporter működése indokolja, vagyis az a tény, hogy a nátrium bélből való felszívódásának feltétele a glükóz tápcsatornában való jelenléte. Ezzel kapcsolatban 1978-ban a The Lancet egyik vezércikke ezt írta: „A felfedezés, miszerint a nátrium- és a glükóztranszport összekapcsolódik a vékonybélben, így a glükóz elősegíti a só és a víz bélből való felszívódását, potenciálisan a század legfontosabb orvosi előrelépése” (3). Az 1975-ben az UNICEF (United Nations Children’s Fund) és a WHO által ajánlott, első ORS-összetételben 90 mEq/l koncentrációban volt jelen a nátriumion (5). Míg évtizedekkel korábban magasabb ozmolalitású ORS-eket alkalmaztak, ma már bizonyított, hogy a csökkentett ozmolaritású (200–250 mOsm/l) ORS, amelynek ozmolalitása kisebb a plazmáénál, több előnyt kínál (2, 3):

• alacsonyabb glükóz- és nátriumkoncentráció,
• ritkább hányás,
• kisebb mennyiségű széklet ürítése,
• kisebb eséllyel alakul ki hipernatrémia,
• csökken az intravénás folyadékpótlás iránti igény (2).

Az ESPGHAN által javasolt – fejlődő és fejlett országokban élő gyermekek számára hasmenés esetén egyaránt ajánlott – ORS 60 mmol/l koncentrációban tartalmaz nátriumot. Ezzel szemben a WHO által 2002-ben javasolt összetételű ORS-ben, amely szintén csökkentett ozmolaritású, 75 mmol/l a nátriumkoncentráció //(1. táblázat)// (5). Az ESPGHAN-ajánlás szerinti alacsonyabb nátriumkoncentrációjú készítmény tolerálhatóbb, mivel kevésbé sós, így ízesítéssel könnyebben készíthető belőle kellemes ízű folyadék (5). Megjegyzendő, hogy egyéb folyadékok, így például a tea vagy a szénsavas üdítő ORS helyetti fogyasztása nem ajánlott hasmenés esetén, hiszen az ORS-en kívüli „egyéb” folyadékok nem a megfelelő arányban és nem optimális koncentrációban juttatják be a szervezetbe az elektrolitokat, a glükózt és a vizet (2).

1. táblázat. A különböző szakmai szervezetek által ajánlott ORS-összetételek (5)

Folyadék- és sópótlás: Heim Pál is felismerte a jelentőségét 

Hasmenés során jelentős só- és vízvesztés alakulhat ki, amely súlyos esetben akár szervi károsodáshoz és halálhoz is vezethet. Elsőként 1968-ban bizonyították azt, hogy a megfelelő arányban történő orális folyadék- és elektrolitpótlás hatásos a kolera okozta víz- és elektrolitvesztés kompenzálására. Azóta az orális rehidráló oldatok széles körben elterjedtek, és a becslések alapján 2007-ig világszerte 54 millió hasmenés okozta haláleset megelőzése köthető az alkalmazásukhoz (6). Fontos megemlíteni, hogy a folyadék- és sópótlás jelentőségével Magyarországon már évtizedekkel korábban foglalkozott Heim Pál gyermekorvos (1875–1929). Érdeklődésének előterében – többek között – olyan kérdések álltak, mint a csecsemőkori táplálkozás zavarai, a különböző tápanyagok, diéták emésztésre gyakorolt hatása, a szervezet folyadék- és sóforgalmában bekövetkezett változások, az anyatej és a vitaminok fontossága. Magyarként büszkék lehetünk arra, hogy Heim Pál, aki az 1900-as évek elején németül publikált, tanulmányaiban korát megelőzve kimondta, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanat a víz és a konyhasó arányának felborulása.

Jelenleg, 2026-ban, nemzetközi szakmai szervezetek, köztük a WHO és az ESPGHAN egyértelmű ajánlása az, hogy hasmenés esetén első és legfontosabb teendő a folyadék- és elektrolitpótlás, elsőként orális rehidráló oldatok alkalmazásával. Amennyiben az orális pótlás nem kivitelezhető, intravénás folyadék- és elektrolitpótlás szükséges (1, 2, 5).

IRODALOM

1. Chow CM, Leung AKC, Hon KL. Acute gastroenteritis: From guidelines to real life. Clin Exp Gastroenterol 2010;3:97–112.
2. World Gastroenterology Organisation. Acute diarrhea in adults and children: A global perspective. World Gastroenterology Organisation Global Guidelines 2012 Feb.
3. Lifschitz C, Kozhevnikov O, Oesterling C, et al. Acute gastroenteritis – changes to the recommended original oral rehydrating salts: A review. Front Pediatr 2023;11:1294490.
4. Stuempfig ND, Tobin EH, Seroy J. Viral gastroenteritis. [Updated 2025 May 4]. In: StatPearls [Internet]. Treasure Island (FL): StatPearls Publishing; 2026 Jan–.
5. Buccigrossi V, Lo Vecchio A, Bruzzese E, et al. Potency of oral rehydration solution in inducing fluid absorption is related to glucose concentration. Sci Rep 2020;10(1):7803.
6. Nalin DR, Cash RA. 50 years of oral rehydration therapy: The solution is still simple. Lancet 2018;392:536–538.