A nikkel régen főleg foglalkozási betegségeket okozott, de a különféle használati eszközök, illetve divatcikkek elterjedésével a szenzibilizációs ráta megnőtt. Az elmúlt évtizedekben észlelt növekedésért elsősorban a bizsuk, különösen a csecsemő- és kisgyermekkorban alkalmazott fülbevalók, illetve piercingek és tetoválások a felelősek. Az ipari országokban napjainkban a nikkelallergia a nők körében a kontaktdermatitis leggyakoribb oka.

A Semmelweis Egyetem, Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika szakambulanciájának adatai szerint a tesztelt populációban a nikkellel történő kontaktszenzibilizáció előfordulása 2007 és 2013 között 16,9–23,7% között mozgott. Egy korábbi, 1993–2007 közötti vizsgálatban a gyermekbetegek leggyakoribb kontaktallergénje is a nikkel (18,1%) volt. A női nem dominanciája itt is megfigyelhető.

A nikkelszenzibilizáció kialakulása

A nikkel a mindennapi környezetünkben általánosan előforduló allergén, pénzérmék, ékszerek, bizsuk, háztartási és irodai eszközök, kozmetikumok (szemhéjfesték), mosóporok is tartalmazhatják. A leggyakoribb szenzibilizációs útvonal a percutan: a verejték kloridion-tartalma és az alacsony pH-érték miatt a nikkelionok kioldódnak a fémből, majd penetrálva az epidermisen mint fém haptén vezetnek szenzibilizációhoz. A nikkel-túlérzékenység tüneteként megjelenő, élénken viszkető dermatitis a kontaktus helyén alakul ki, innen szóródhat a környező bőrterületekre, ritkán akár az egész testfelszínre.

Az egészségügy több területén nagy számban alkalmazott implantátumok és endoprotézisek beültetése kapcsán ritkán ugyan, de kialakulhat szenzibilizáció az összetevők (például a nikkel) ellen. Nikkeltartalmúak lehetnek a cardiovascularis eszközök (pacemaker, műbillentyű, stent), fogtömések, fogászati implantátumok, ízületi protézisek, húgyúti stentek, szuszpenzorok, gasztrointesztinális kapcsok. A bőrrel külsőleg érintkező gyógyászati segédeszközök, művégtagok, kötések, hallókészülékek, szemüvegek, transcutan elektromos idegstimulátorok, katéterek alkalmazásakor is számos esetben számolnak be nikkel kiváltotta allergiás kontaktdermatitisről.

A fogászati betegellátásban a fémötvözetek széles skáláját használják tömések, pótlások előállításához. Az ötvözetek összetevői között a nikkel a legismertebb szenzibilizáló fogászati fém. Az implantátumok kapcsán a beültetett anyagra újonnan kialakuló szenzibilizáció ritka, de a hosszú távú viselés miatt számolni kell vele. Gyermekkorban is megjelenhetnek a tünetek, amelyeket elsősorban a nikkeltartalmú fogszabályzók okoznak. Ugyanakkor gyermek- és serdülőkorban alacsony dózisú allergénexpozíció hatására tolerancia is kialakulhat. A fogászati implantátumok révén kialakuló túlérzékenységi reakciók elsősorban a szájnyálkahártyán és a perioralis régióban jellemzők: égő érzet, stomatitis, cheilitis, rekurráló aphtosis, lichen planus. Ritkán előfordulnak generalizált ekzemás tünetek is. Fontos az irritatív, fertőzéses, daganatos és fizikai hatásokra kialakuló tünetek elkülönítése. Ismert a nikkelallergia és a palládium-, valamint rézszenzibilizáció kapcsolódása is. Az aranyötvözetek – elsősorban 24 karát alatt – szintén tartalmazhatnak nikkelt.

Az ortopéd sebészetben alkalmazott protézisek, csavarok, lemezek többfajta ötvözetből készülhetnek. A vitallium kobaltot, krómot, molibdént tartalmaz, a rozsdamentes acél számos vas-króm ötvözetet fed (nikkel, króm, molibdén, szén, nitrogén, szilikon, kén vagy foszfor összetevővel). A titán alumíniummal vagy vanádiummal ötvözve nyomokban tartalmazhat nikkelt. Túlérzékenységre utaló tünetek: elsősorban az implantátum felett kialakuló dermatitis, emellett rossz sebgyógyulás, protézislazulás és funkcióromlás, de leírtak vasculitist és urticariát is. Nikkel, kobalt és króm ismert vagy erősen gyanított allergiás reakcióinál titánból készült protéziseket alkalmaznak, amely a csontba könnyen és igen tartósan rögzül. A titán a többi fémhez képest rendkívül ritkán okoz allergiás reakciókat, de az anamnézis adataira támaszkodva tesztelése indokolható. Túlérzékenység nemcsak az implantátumra, hanem a rögzítésükhöz használt anyagokra is kialakulhat. 

A nikkel megtalálható élelmiszerekben és vitaminkapszulákban is. A bevitt napi mennyiség függ a használt háztartási eszközök fémtartalmától, illetve az adott élelmiszer termőföldjének nikkeltartalmától is. Átlagosan napi 300–600 μg kerül a szervezetbe.

A nikkelallergia megállapítása

A bőrtünetek és a nikkelbevitel közötti összefüggésre bizonyítékul szolgálhat a nikkelmentes diéta sikeres alkalmazása dermatitis, főként kézekzema esetén. A nikkelmentes diéta segít a tünetmentesség fenntartásában, de feltételezik, hogy a folyamatos, alacsony dózisú bevitel hozzájárul az immuntolerancia kialakításához. Nikkelmentes diéta során kerülendők a fémtartalmú eszközökkel vagy edényekben elkészített ételek és a konzervek is.

A nikkelszenzibilizáció diagnózisának és kivizsgálásának alapja az anamnézis és az epicutan bőrteszt, amelynek során 48 órás expozíció és az ezt követő 7. napig a bőrreakciók megfigyelése szükséges. Azonnali reakció nagyon ritka, a nikkel jellemzően késői reakciót ad.

Kezelés, megelőzés

A nikkel okozta kontaktdermatitis kezelése lokális szteroidkészítményekkel és orális antihisztaminok adásával történik. A szenzibilizáció igazolása esetén a környezetből a nikkeltartalmú tárgy eltávolítása, későbbiekben kerülése javasolt. A diétás megszorítások mellett szintén fontos az acéledények kicserélése üvegre, porcelánra.

A nikkel-túlérzékenység kialakulásának megelőzésében első lépés az egészségügyi termékek, testékszerek nikkelkibocsátásának mértékét meghatározó, szakértők által összeállított és többször is revideált európai irányelvek következetes betartása. A beteg felvilágosításakor ki kell emelni, hogy a sárga- és fehérarany fülbevalók, továbbá a „hipoallergén” fémtárgyak is tartalmazhatnak nikkelt.

A nikkelszenzibilizáció gyakorisága a szabályozási törekvések ellenére még mindig jelentős. Fontosságát kiemeli, hogy – az expozíciós lehetőségeket figyelembe véve – a mindennapi élet egyik elkerülhetetlen allergénje. A szenzibilizáció már a korai gyermekkorban kialakulhat, a nikkel-túlérzékenység problematikája azonban visszaköszön az idősebb korosztályban, a különféle implantátumok miatt.

Irodalom:

1. Hamann D, Hamann C, Thyssen JP. The impact of common metal allergens in daily devices. Curr Opin Allergy Clin Immunol 2013;13:525-30.

2. Fabbro SK, Zirwas MJ. Systemic contact dermatitis to foods: nickel, BOP, and more. Curr Allergy Asthma Rep 2014;14:463-9.

3. Katta R, Schlichte M. Diet and dermatitis: food triggers. J Clin Aesth Dermatol 2014;3:30-6.

4. Chakravarthi S, Padmanabhan S, Chitharanjan AB. Allergy and orthodontics. J Orthod Sci 2012;4:83-7.

5. Temesvári E. Kontakt szenzibilizáció a fogorvosi gyakorlatban: allergológiai bőrteszt metodikai változása. Dental Hírek 2010;14:20-2.

6. Pigatto PD, Zerboni R, Guzzi G. Local and systemic allergic contact dermatitis due to dental alloys. J Eur Acad Dermatol Venereol 2008;22:124-6.

7. Temesvári E. Fogászati kontakt allergének. Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemle 2004;80:53-61.

8. Basko JL, Thyssen JP, Schalock PC. Cutaneous and systemic hypersensitivity reactions to metallic implants. Dermatitis 2011;22:65-79.