Diagnózis: lehetőségek és korlátok
Mivel a betegség tüneteinek enyhítésére számos vény nélkül beszerezhető gyógyszer és egyéb készítmény is rendelkezésre áll, gyakori, hogy a betegek az öngyógyítás keretein belül keresnek enyhülést panaszaikra. Annak ellenére, hogy a tünetek jellegzetesek, óvatosságra int, hogy más betegségek (pl. prosztatarák) is hasonló szimptómákkal járhatnak. A jellemző tünetek alapján a BPH diagnózisa valószínűsíthető, de csak orvosi vizsgálattal állapítható meg teljes biztonsággal.
A tünetek felmérésére több értékelési skála rendelkezésre áll, ugyanakkor a legelterjedtebben a Nemzetközi Prosztata Tünetértékelő Skálát (International Prostate Symptom Score, IPSS) alkalmazzák. A kérdőív elérhető könnyen kinyomtatható formában, de internetes felületen is kitölthető. Kiértékelése egyszerű, mindössze a hét, a tünetek gyakoriságára irányuló kérdésre adott válaszok (0-5 pont) összeadására van szükség.
Az IPSS kérdőív kérdései
1. Milyen gyakran érzi úgy, hogy nem sikerül teljesen kiürítenie a hólyagját a vizelés során?
2. Milyen gyakran fordul elő, hogy két órán belül újra vizelnie kell?
3. Milyen gyakran fordul elő, hogy vizelés közben a vizeletsugár elakad, és újra kell indítania?
4. Milyen gyakran érezi úgy, hogy nehéz a vizelést visszatartania?
5. Milyen gyakran fordul elő, hogy vizelete gyenge, vékony sugárban ürül?
6. Milyen gyakran kell erőlködnie, hogy a vizelés meginduljon?
7. Az esti lefekvéstől másnap reggelig általában hányszor kell felkelnie vizelni?
Ha a kérdésekre adott válaszok összege nem haladja meg a 7-et, a tünetek enyhének mondhatóak, és a kezelésre alkalmasak lehetnek a vény nélkül kapható szerek. Ilyen esetben a gyógyszerész feladata, hogy a tünetek enyhítésére alkalmas vény nélkül kiadható szerrel lássa el a beteget, és felhívja a figyelmet a rendszeres ellenőrzés fontosságára. Ennél magasabb pontszám esetén elképzelhető, hogy vényköteles gyógyszerre vagy sebészi beavatkozásra van szükség, ezért orvoshoz kell fordulni. Vény nélküli készítmény választása esetén is szükséges a mielőbbi orvosi vizsgálat és megerősítés, mivel az IPSS-skála szerinti tünetértékelés nem ad pontos diagnózist.
Ha az IPSS-kérdőív kitöltésére idő vagy a beteg együttműködésének hiánya miatt nem lehetséges, a kérdőív szempontjai szerint tájékozódhatunk a vizeletürítési problémákról. Célirányos kérdésekkel könnyen azonosítható a betegség néhány jellegzetes velejárója. BPH-ra utalhatnak bizonyos vizelési szokások. Így például a betegek egy része a nehezen elinduló vizelést elősegítendő öklével a hólyagtáji hasfalat nyomja vagy hasprést használ vizeléskor. Ez utóbbi gyakran fel sem tűnik a betegnek, de ha megkérdezzük, hogy tud-e beszélni vizelés közben, az igenlő válasz esetén erősebb lehet a gyanú, hogy a vizelést húgyúti obstrukció nehezíti.
A hasonló tünetekkel járó, de akár súlyos következményekhez vezető betegségek kizárása csak orvosi vizsgálattal lehetséges. A szakszerű diagnózis felállítása napjainkban a tünetek felmérésén túl prosztata- és laborvizsgálatot is magában foglalhat. A laboratóriumi vizsgálat a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjének meghatározására irányul, ugyanis ennek az anyagnak a plazmakoncentrációja BPH esetén némileg emelkedett. A gyógyszertárban, ujjbegyből nyert vérmintából való PSA-meghatározás csak tájékozódásra megfelelő, a PSA-érték eltérése esetén a beteget azonnal szakorvoshoz kell irányítani. Ha az orvos által kért laboratóriumi vizsgálat során mért magas PSA-koncentráció indokolttá teszi, további műszeres vizsgálat is szükséges lehet a prosztatarák lehetőségének kizárására. Az urológiai vizsgálattól való idegenkedés egyik fő oka, hogy a végbélen keresztül tapintással végzett prosztatavizsgálat napjainkban is gyakran alkalmazott módszer, mivel azonnali és megbízható diagnosztikus eszköznek számít.
