A GKI-EKI a patikák tulajdonosainak és vezető gyógyszerészeinek véleményét összegezte az új és bevezetés előtt álló szabályozások eddigi és várható hatásairól. A kutatás – melyet ide kattintva letölthetnek – 2013 áprilisában készült, s ennek keretében minden tízedik hazai patika tulajdonosát megkérdezték, vagy a vezető gyógyszerész véleményt nyilvánított – állt a GKI közleményében.  A felmérés fókuszában az árrés-tömeg változás, a létszámrendelet és a tulajdonosi struktúra és egyéb, főként a gyógyszertárak jövedelmezőségét befolyásoló kormányzati döntések álltak.

A„Ló lába” címmel közölt, a köztestület honlapján elérhető kritikában a köztestület elnöke így fogalmazott. „Hozzáértő barátaim már régóta mondják, hogy egy kutatás értékelésekor először azt kell megnéznem, hogy mekkora a mintaszám, reprezentatív-e a felmérés, egyértelműek-e a használt fogalmak és adekvát kérdések hangzanak-e el. Persze azt sem árt tudni, hogy független vagy szponzorált kutatásról van-e szó. S csak ezután szabad a kutatás eredményeit érdemben elemezni.”

A kutatás elemzését követően megállapítja – a vizsgálatot egyébként egy a kamarával, a Magángyógyszerészek Szakmai Szövetségével és a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségével együtt tartott sajtótájékoztatón ismertetett a GKI-EKI ügyvezetője –, hogy „reprezentativitásról beszélni nem lehet”, a felmérésben használt fogalmak nem egyértelműek, így – állítja, hogy „a patikaalapra vonatkozó kérdések is csak óvatosan lehetnek értékelhetők, hiszen a részletek még nem ismertek teljes körűen.”

Egy kérdést mégis érdemes lehet külön is értelmezni – véli. Azt, amely szerint „A gyógyszertár-működtetés jelenlegi feltételrendszere ismeretében megítélése szerint a 2014-2017 közötti időszakban képződik-e annyi megtakarítása, amely a még hiányzó 25% tulajdoni rész megvásárlásához elegendő legyen?”

A kérdés hamis feltételezésen alapul – állítja a kamara elnöke, azt sugallja ugyanis, hogy három év alatt kell kigazdálkodni azt az összeget, amelyre a patikaalap kedvezményes hitelkonstrukciója szerint 10, a tőkealap szerint pedig várhatóan 5 év állhat rendelkezésre. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a kérdésre a válaszadók 27%-a mégis igennel felelt…

Tisztázandó lenne még, hogy független vagy szponzorált kutatásról van-e szó – veti fel a kamara elnöke, a választ nem tudja, de érzése szerint „kilóg a ló lába”.  (Hankó Zoltán írásáért kattintson ide!)

A Magyar Gyógyszerész Kamara elnökének felvetéseivel kapcsolatban arra kértük a GKI–EKI ügyvezetőjét, Dózsa Csabát, válaszoljon és kommentálja a felméréssel kapcsolatos szakmai kifogásokat. Az alábbiakban szó szerint adjuk közre a kutató cég válaszát.

A MGYK írásában tárgyi tévedés a megkérdezettek száma, amely pontosan a következő: 230 patika válaszolt a felmérésünkben feltett kérdésekre, ami az országban működő gyógyszertárak 10%-a. A válaszadási arány (470 megkérdezettből 230 válaszadó, 49%) is jónak tekinthető, különösen egy ilyen érzékeny témában. Ennek korrigálása már ma reggel szóban megtörtént a Kamara felé.

Hankó Úr azt írja:

„A reprezentativitás kontrollját néhány közismert adattal való összevetés jelentheti. A felmérés szerint a válaszadók 8%-a „valamilyen patika-lánc” tagja, miközben a valóságban a láncokhoz tartozó gyógyszertárak aránya óvatos becslés szerint is 20%. Marketing-célú társulás tagja mindössze 13%, miközben csupán a három nagy ismert társulás (Gyöngy Patika, Szimpatika, MGYTP) a patikák kb. 45%-át tömöríti. A válaszolók 91%-a megfelel a 2014. január 1-i tulajdonosi előírásoknak, amit – ha extrapolálunk a 2330 gyógyszertárra – kb. 200 olyan gyógyszertárat jelentene, ahol – az államigazgatás szerint 21%-ot kitevő 487 gyógyszertárral szemben – a 2014. január 1.-re előírt tulajdonosi arányok nem megfelelőek. „Bevásárlóközpontban csak minden századik patika található”, ami – ha igaz lenne – azt jelentené, hogy mindösszesen 23 gyógyszertár működik bevásárló központban. Megállapítható tehát, hogy reprezentativitásról beszélni nem lehet.”

A reprezentativitás kérdéskörénél több szempont is figyelembe vehető, a mi kutatásunkban a térségi reprezentativitásra fordítottunk különös figyelmet. A patikák tulajdonosi struktúráját illetően vannak módszertani nehézségek is az alcsoportok, kategóriák képzésénél. A marketing társulások esetében például tudható, hogy a külső megkeresésekre gyakran nem válaszolnak, mivel a társulás gesztora nem engedélyezi, vagy korlátozza a válaszadást (ahogy a gyógyszerészi kamara esetében is történt korábban). A bevásárlóközpontokban működő patikák száma esetében ugyanez a probléma: jellemzően valamely lánc tagjaként működnek, így a lánc tulajdonosának egyetértése nélkül nem nyilatkozhatnak a tagok. Amiben Hankó Úrnak igaza van, az az, hogy ha külön-külön akarnánk becslést tenni a patika típusokra (láncba tartozik, önálló stb.), akkor a becsült vagy valós adatok és a válaszadó minta aránya alapján kellene a becsléseket elkészíteni. Ebből a szempontból a marketing társulások nem jelentenek problémát, hiszen ez esetben a patika üzleti önállósága megvalósul, így nem valószínű, hogy válaszaik torzítanák a végeredményt. Ennek következtében marad a valamilyen láncba tartozókra vonatkozó 8% és a Hankó Úr által említett 20% közötti eltérés, amit – ha elfogadjuk a becslést – a láncba tartozó patikák válaszainak súlyozásakor figyelembe kellene venni.

„Kérdésként vetődik fel, hogy a használt fogalmak egyértelműek-e? A kutatás egymástól független, önálló fogalomként kezeli a generikus programot és a vaklicitet, holott az utóbbi része az előbbinek.”

Ez így igaz, ám érdemes mégis külön rákérdezni.  Az elemzésben nem jelenik meg, hogy a két fogalom azonos is lehet, így értelemszerűen külön is kérdezhetők,  már csak azért is, mert a súlyuk a patikai gazdálkodásban – az elért árcsökkenés és az emiatti árrés-tömeg csökkenés hatása sem azonos.

„A generikus program, a vaklicit és az árrés-átcsoportosítás hatásaira irányuló kérdésekből kitűnik, hogy „árrés-tömeg” alakulásáról érdeklődtek, de nem került sor a közfinanszírozott (és nem közfinanszírozott) gyógyszerek árrésének, a szállítók utólagos engedményének, a generikus kompenzációnak és a szolgáltatási díjnak a nevesítésére, felmérésére és az árrés-jellegű bevételek „árrés-tömeggel” együttes kezelésére. Holott pl. 2012-ben ágazati szinten azonos volt a közfinanszírozott gyógyszerek „árréstömeg csökkenése” a generikus kompenzációval, és idén már csupán a két utóbbinak (tehát a generikus kompenzációnak és a szolgáltatási díjnak) az ágazati összértéke a közfinanszírozott árréstömeg több mint 17%-át teszi ki.”

Bár ismert, hogy az MGYK közbenjárására a kormány a nagykereskedői árrés rovására biztosította a patikák számára az árréstömeg csökkenéséből fakadó veszteségek kompenzálását, ugyanakkor nem kellene úgy tenni, mintha nem tudnák, hogy erre válaszul pont – a Hankó Úr által is említett– szállítói utólagos árengedmények estek áldozatul. Emellett a nem közfinanszírozott gyógyszerek árréstömegét nem kellene összemosni a közfinanszírozottakéval, mivel az előbbi piaci alapon alakul ki, s nem állami (OEP) szabályozás eredménye.

„Még ennél is elgondolkodtatóbb, ha 2013 áprilisában egy patikatulajdonláshoz kapcsolódó felmérésben „a patikák tulajdonosainak és vezető gyógyszerészeinek” a véleményét együttesen (!) mérik arról, hogyan gondolkodnak a további tulajdonszerzésről, vagy pl. a patikaalapban való részvétel lehetőségéről.”

Hankó Úr figyelmét felhívjuk arra, hogy a kérdőívben külön tettünk fel kérdést a patikában már tulajdonosoknak, és külön a beosztott gyógyszerészeknek, így a válaszok külön-külön is elemezhetők.

„Különös az is, hogy a kutatás összeállítói nem voltak kíváncsiak sem a „személyi jogos”, sem a „felelős vezető” gyógyszerészek véleményére, hiszen a „személyi jogos” és a „felelős vezető” kifejezés a kutatásban egyszer sem szerepel. Ha a válaszadók 70%-a „többségi”, 26%-a „kisebbségi” tulajdonosa a gyógyszertárnak, 4% pedig „beosztott gyógyszerész”, nem lehet csodálkozni azon, ha 70%-a véli úgy (a részletek ismeretének hiányában), hogy nem fog tudni hozzáférni a patikaalaphoz.”

Mivel a felmérés nem az összes, a patikai tulajdonszerzésben potenciálisan részt vehetőre vonatkozott (pl. az egyes válaszadó összes személyi jogos és felelős vezető gyógyszerészére), ezért nem is várható, hogy mindenki véleménye megjelenjen. Ugyanakkor támogatjuk a Kamara kezdeményezését, ha további hasonló kérdésekkel és felméréssel fordulna ehhez a szakember körhöz.  Egyébként a 230 patika 30%-ánál releváns volt a kérdés (ez 69 patikát jelent).

„A fogalmak pontossága előfeltétele az adekvát kérdések megfogalmazásának. Emiatt a patikaalapra vonatkozó kérdések is csak óvatosan lehetnek értékelhetők, hiszen a részletek még nem ismertek teljes körűen. Egy kérdést mégis érdemes lehet külön is értelmezni. Ez úgy szól, hogy „A gyógyszertár-működtetés jelenlegi feltételrendszere ismeretében megítélése szerint a 2014-2017 közötti időszakban képződik-e annyi megtakarítása, amely a még hiányzó 25% tulajdoni rész megvásárlásához elegendő legyen?” A kérdés hamis feltételezésen alapul. Azt sugallja ugyanis, hogy három év alatt kell kigazdálkodni azt az összeget, amelyre a patikaalap kedvezményes hitelkonstrukciója szerint 10, a tőkealap szerint pedig várhatóan 5 év állhat rendelkezésre. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a kérdésre a válaszadók 27%-a mégis igennel felelt…”

A kérdés nem feltételezésen alapul, hanem azt kérdezi: Amennyiben a jelenlegi feltételrendszer él tovább a finanszírozásban, s nem tartja magát hitelképesnek, akkor lenne-e fedezete a vásárlásnak? A Patikalapra vonatkozó kérdés arra vonatkozott, hogy a megkérdezett mit gondol, hozzáférhet-e az alaphoz vagy sem, minden sugalmazás nélkül. Mindenesetre érdekes, hogy egy 2014. január 1-jére meghozandó döntés (amelyet valójában a jogi és üzleti előkészítés miatt már szeptemberben meg kellene hozni) egyik sarokkövéről még június elején is „a részletek még nem ismertek teljes körűen”. Véleményünk szerint a Kamarának még komoly feladatai vannak ezen a téren, hogy  a jövendőbeli patikatulajdonosok minél tájékozottabbak és felkészültebbek legyenek a törvény által előírt kötelező tulajdonszerzésre.