Napjainkban a gyógyszerkutatás és -fejlesztés jelentős változáson megy át. Ennek okai sokrétűek. A XX. század második felében általánossá vált az ún. bizonyítékokon alapuló klinikai gyógyszerkutatás, az evidence based medicine. Ez a régebbi esetmegfigyelésekkel, úgynevezett „case-report”-okkal szemben hatalmas előrelépést jelentett, hiszen így a gyógyszerek hatékonyságával, mellékhatásaival kapcsolatos következtetéseket statisztikai alapon lehet meghozni, azok nagy, sokszor többezres betegpopulációra támaszkodnak, azaz a szubjektív értékelés torzító ereje minimalizálódott. Az elmúlt évtizedekben kifejlesztett gyógyszerek engedélyeztetése már ezeken az alapokon történt, és a betegségek jelentős részében elmondható, hogy megbízható, igazolt terápiás kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre. Így jogosan vetődik fel a kérdés, hogy melyek azok a faktorok, amelyek szükségessé tehetnek egy paradigmaváltást.

Klinikai szükséglet

Ámbár sok megbetegedésben az igazoltan hatásos gyógykezelések széles tárháza áll rendelkezésre, a gyógyszerek 80 százaléka csak a betegek 25-70 százalékánál hatásos (1. ábra). Ennek eredménye, hogy miközben az éves gyógyszerforgalom világviszonylatban 860 milliárd USA-dollárra emelkedett, ebből 350 milliárd dollár a hatástalan gyógyszerekre fordított összeg. Ennek eklatáns példája, hogy az Egyesült Királyságban a vérnyomásgondokkal küzdő betegeknél átlagban négy különböző gyógyszert próbálnak ki, mire a megfelelő készítményt megtalálják, és a betegek 20-40 százaléka vagy nem megfelelő gyógyszert szed, vagy nem megfelelő dózisban.

A mellékhatásokat tekintve sem jobb a helyzet. A gyógyszerek nem kívánt mellékhatásai évente 100 000 beteg halálát okozzák (ez a halálozás hatodik leggyakoribb oka), 2 millió esetben kórházi ápolást eredményeznek, az egészségügynek 100 milliárd dolláros kiadást okoznak.

Mindebből látható, hogy a valódi terápiás igény kielégítése biztonságos és hatékony kezelésekkel még nem megoldott.

Megtorpanó innováció

A gyógyszerkutatás fejlődése és hatékonysága lassul, ami legérzékenyebben az új originális gyógyszerek forgalomba hozatalával mérhető. Az 1980-as években az Amerikai Gyógyszerügyi Hatóságnál (FDA) évente kb. 20 innovatív gyógyszert törzskönyveztek, az 1990-es évek közepére ez a szám a 30-40-et is elérte, azóta azonban folyamatosan csökken, olyannyira, hogy az utóbbi 5 évben visszaesett az 1980-as évek szintjére (2. ábra). Mindeközben a gyógyszerkutatásra fordított összeg megháromszorozódott. A nagyobb költség- és tudásráfordítás tehát a beteg számára kevesebb új, innovatív gyógyszer megjelenésével párosul.

A betegségek okainak sokfélesége

A tradicionális orvoslás megközelítése redukcionista, egy kóroki faktor megcélzásával próbálja a betegséget kezelni. Napjainkra világossá vált, hogy éppen a nagy népbetegségek (diabétesz, asztma, szív- és érrendszeri megbetegedés, szkizofrénia, tumoros és gyulladásos megbetegedések) esetében multifaktoriális kórokkal állunk szemben az alapkockázat mellett: a környezet, a szociális háló, a diéta és az életmód, a genetikai faktorok alapvetően – és természetesen különböző megbetegedésekben eltérő mértékben – befolyásolják a tünetek kialakulását.

Szakmai nyelven megfogalmazva: a legtöbb esetben poligénes, multifaktoriális betegségről van szó, és a redukcionista módszerrel a terápiás hatékonyság és biztonság az adott megbetegedésben nem vagy csak kismértékben javítható. Ennek alapvető oka, hogy a jelenlegi szemlélet nem az individuális beteget, hanem a betegséget veszi célba.

Új megközelítés szükséges tehát, amely figyelembe veszi a régebben egy betegségnek gondolt tünetcsoportok mögötti variabilitást és heterogenitást. Így jutunk el a tradicionális orvoslástól a személyre szabott orvoslásig, ahol az uniformizálás helyett a célzott, szűkebb, homogénebb betegpopulációra történő koncentrálással csökkenthető a lehetséges terápiás válasz variációja, és előrejelezhetőbbé válik, hogy ki fog jól reagálni a kezelésre, továbbá csökkenthetők a nem kívánt mellékhatások.

Mire jó az SzSzO?

Az előbbiekben felvázoltak alapján kényszerül a gyógyszerkutatás és -fejlesztés paradigmaváltásra. A hosszú távú megoldásnak a személyre szabott orvoslás (SzSzO) tűnik, ami a tradicionális megközelítéssel szemben integrálja a beteg klinikumát, genomikáját és a rá ható környezeti tényezők összességét, valamint betegsége egyedi jellemzőit, és ezek alapján alcsoportokat képez, kiválasztja a legoptimálisabban ható gyógyszert, fölállítja a legmegfelelőbb terápiás stratégiát, továbbá elősegíti a megelőzést az egyes alcsoportok betegségekre való hajlama meghatározásával, illetve lehetővé teszi a kezelés korai stádiumban történő elindítását is.

A cikk folytatásáért kattintson IDE