A cikk kiemeli, hogy a gyógyszerészi praxisoknak is alkalmazkodniuk kell ahhoz a változó helyzethez, hogy a többféle krónikus betegséggel együtt élő betegek számának emelkedése következtében egyre összetettebbé válik az egészségügyi ellátás, ezen belül a gyógyszeres terápia kontrollja. Ennek alátámasztására a szerző kiemeli, hogy az 1980-as években az ausztrál népesség minden tízedik tagjánál három vagy annál több krónikus kórállapot állt fenn egyidejűleg.
„Manapság viszont az egészségügyi felmérések azt mutatják, hogy minden második-harmadik ember legalább három idült betegséggel kénytelen együtt élni. Ennek elkerülhetetlen következménye a rendszeresen szedett gyógyszerek számának növekedése – írja Roughead professzor. − Az 1990-es évek végéig nem számított ennyire gyakorinak, manapság azonban mind általánosabbá válik, hogy az egyes betegségekben kombinációs terápiát alkalmaznak, és ezzel együtt megnövekedett a preventív célból adott gyógyszerek száma is. Az idősebb korosztályban akár kétharmad is lehet azok aránya, akik öt- vagy annál többféle gyógyszert szednek rendszeresen, 20 százalékuknak pedig tíz- vagy annál is többféle készítményt írnak elő egyidejűleg orvosaik. A sokféle gyógyszerből álló terápia kontrollja nehéz helyzet elé állítja a betegeket és az orvosokat egyaránt, hogy a terápia biztonságossága és hatásossága hosszú távon is fenntartható legyen.”
Roughead professzor véleménye szerint a gyógyszerészi praxisoknak is alkalmazkodniuk kell a megváltozott igényekhez, hogy a többféle krónikus betegségben szenvedők is megkaphassák a megfelelő információkat. „A jelenlegi standard szerint a gyógyszerész feladata a gyógyszer kiszolgáltatása, melyet betegedukációval és a készítményre vonatkozó fogyasztói információkkal egészít ki. E gyakorlati modell egy olyan egészségügyi rendszerben alakult ki, melyben az esetek többségét az akut betegségek teszik ki, ennél fogva még mindig megfelelő azon betegek számára, akik akut megbetegedés miatt egyetlen gyógyszert szednek – magyarázza a szerző. – Az egyféle krónikus betegséggel élők számára elegendő, ha a gyógyszerész információkat nyújt a betegségről és a gyógyszerről, segíti a beteg öngondoskodását és erősíti adherenciáját. Egyidejűleg fennálló többféle betegség gyógyszerészi gondozása során azonban a fentieknek ki kell egészülnie a teljes gyógyszerelés áttekintésével, a beteg multidiszciplináris gondozásával.”
Mivel a többféle krónikus betegséggel élő betegek a gyógyszerésszel találkoznak a leggyakrabban az egészségügyi dolgozók közül, a gyógyszerész kulcsszerepet játszik abban, hogy felismerje a gondozás során felmerülő problémákat, feloldja a gondozás kapcsán keletkező konfliktusokat, és szükség esetén más egészségügyi szakembereket is bevonjon a szituáció megoldásába. Csak így kerülhetők el a krónikus betegségek gondozása során fenyegető egészségi ártalmak, és csak így javítható a betegségek kimenetele.
